Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Bakó Ferenc: A magyar parasztház középoszlopának néprajzi jelentősége az Országos Kérdőív válaszai alapján
tunk. A magyarok lakta északi Felföld és az északról ide kapcsolódó szlovák táj a török hódoltság után, a XVII. sz. végétől kezdődően szervezett telepítések és spontán elvándorlás révén számos kisebb-nagyobb csoportot bocsátott ki a Nagyalföld benépesítésére. PaládiKovács Attila kutatásai kimutatták, hogy legalább 116 alföldi, bánsági helységet teljesen vagy részben palócok építették újjá. 17 Az etnikai utánpótlás sokszor még felismerhető nyomot hagy a népi kultúrában, de a földrajzi és etnográfiai körülmények a palóc műveltségi elemeket erősen megváltoztatták. Különösen vonatkozik ez a megállapítás a népi építkezésre. A páros középoszlop a múlt századi irodalom szerint is ritkaság volt és gyűjtéseink elején, 1967 körül 4 drb. Heves megyei, valamint 5 szomszéd megyei faluban találtuk csak meg. Az 197l-es kérdőíves gyűjtés országosan 22 helyen adott jelzést róla, de megkülönböztető nevek nélkül. így természetesen nem kaptunk adatot arról a bálvány megnevezésről sem, amelyről a régi szerzők írtak és amely tápot adott későbbi elméletek kialakításához. A bálvány nyolcféle nyelvtörténeti jelentése közül kettő az, amely esetünkben megfejtésre egyáltalán szóba kerülhet. Kisebb valószínűséggel az egyik: „kő anyagú oszlop, határkő" jelentéssel, de ez elvethető, mert a parasztházban csak fa és semmiképpen sem kőoszlop állhatott. A másik jelentés: „óriási nagy", illetve „ajtófélfa, kapubálvány", vagy „istenként tisztelt szobor". Ezek alkalmazása meggyőzőbbnek hat abban a környezetben, ahol két oszlop is áll és az egyik a bódoganya nevet viseli. 18 A szó első etimológiája mellett KISS Lajos a földrajzi névként ismert bükk-hegységi Bálvány hegycsúcs magyarázatát „határkő"-nek, „nagy kő"-nek értelmezi. 19 Magam részéről a „nagy, hatalmas faoszlop" jelentést tartom meggyőzőnek azért is, mert egy történeti eset a Mátrában arra utal, hogy malom építéséhez szolgáló fa kivágása közben egy okirat szerint a gazda „az nagy bálvány fáknak töveit puskaporral hasogatta". 20 A bálvány tehát vastag, erős oszlopot is jelenthet, esetleg kultikus jelentéssel felruházott szoborszerű tárgyat. Különösen akkor, ha elfogadjuk PINTER Sándor adatközlését, amely szerint „... a mestergerendát bent a házban (...) két, gömbölyűre faragott faoszlop is tartotta (...), s az elsőt baódoganyának, a másikat bálványnak nevezték; a baódoganyára függesztették fel a nők, lányok ünnepi ruhájokat, a bálványra pedig a férfiak sallangos lószerszámjaikat". 21 Ez esetben tehát a bódoganya a nők, a bálvány pedig a férfiak szférájához, érdekköréhez tartozott volna. A kérdés lezárásához azt kell mondanom, hogy sajnos, a bálványt sem mint szerkezeti elemet, sem mint a kultusz tárgyát, a lakóházban nem tudtam megtalálni. Bódoganya néven a felföldi parasztház szerkezetében még egy oszlopot ismerünk és ez a főhomlokzat közepén, a szelement tartó ágasfa volt. Századunk elején KOMOROCZY Miklós tudós tanár megfigyelése szerint „Sajópüspökiben, Szentsimonban, Alsó és Felsőhangonyon találjuk (...) az ősi faépítkezés néhány fennmaradt, de már erősen megrongált példányát is: a boldoganyás faházakat". Közelebbről nem magyarázza ugyan meg a kifejezést, de kötetének következő lapján egy „alsóhangonyi boldoganyás faház" véghomlokzatának rajzát mutatja be, amelyen a szelement egészágas tartja, a házban álló középoszlopról viszont seholsem tesz említést, tehát kétségtelen, hogy ez a kifejezés az ágasfára vonatkozik. 22 Minthogy ez az egyetlen - előttem ismert - korai megnevezése az ágasfának boldoganya néven, népi építészeti gyűjtés, adatfeltárás közben erre külön figyelmet fordítottam. Valamivel pontosabb leírást kapunk LAJOS Árpádtól, ő az ágasfát boldogasszonyfának nevezi, 17. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1989. I. 169. 212. 18. TESZ I. 234. 19. KISS Lajos 1978. 87. 20. HML Polg. perek 1744. év, no. 244. Abasár. 21. PINTÉR Sándor 1909.201. 22. BOROVSZKY Samu é. n. 165.
