Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Bakó Ferenc: A magyar parasztház középoszlopának néprajzi jelentősége az Országos Kérdőív válaszai alapján

közleményekkel egyetemben gyűjteményesen adta ki. És közéjük tartozhatott PINTÉR Sándor, a szécsényi amatőr kutató, foglalkozására nézve ügyvéd, továbbá PAPAI Károly, a palócok kutatásának első szakképzett tudósa, néprajzi múzeumi tisztviselő, FINDURA Imre földrajzi és helytörténeti író, a gömöri népélet jó ismerője és ISTVANFFY Gyula, a mátravidéki és bükk-környéki építészet, népszokások szakértője. Értesüléseiket, adataikat ők még közvetlenül a helyszínen, tehát a Felföld, a palócság falvaiban szerezték meg.

1 HUNFALVY János a gömöri és FARKAS Pál, a nógrádi megyei monográfia néprajzi fejezetének szerzője inkább csak hivatkozik az előbbiekre azért, hogy ezzel alátámasszák etnikai vagy mitológiai elméleteiket és kiegészítsék vagy pótolják helyi vonatkozású néprajzi ismereteiket. Fél évszázaddal később viszont MANGA János, a palóc folklór első szakképzett és kiváló kutatója, tudósa, a boldoganyáról írva csak átvette és nem is kommentálta PINTÉR leírását az építkezésről, a középoszlopról.

2 Századunk derekán, amikor elkezdődött a felföldi magyarság néprajzi megismerését célzó Palóc-kutatás, fokozott figyelemmel fordultunk a népi műveltség és társadalom olyan elemei felé, amelyeket a korábbi szakirodalom palóc sajátosságnak tekintett. Ezek közé tartozott a ház középoszlopa, a palóc tájszólásban megnevezett bódoganya is, s ennek formáját, jelentését és földrajzi elterjedését igyekeztünk megkeresni, meghatározni. Törekvésünk és felderítő munkánk ilyen formán a XX. század új módszerekkel, új szempontok alapján végzett kutatását jelenti azzal a szándékkal is, hogy kiegészítse és hitelesítse a mintegy száz évvel korábban szerzett és közölt ismereteket. A több fázisban végzett kutatás 1957-től kezdődően a népi építkezés részeként folyt, a Heves megyei műemléki topográfia keretei között. A bázis adatokat terepbejárással a helyszínen magam gyűjtöttem, majd 1967-ben kérdőíves módszerrel ellenőriztem és kiegészítettem. Heves és a szomszéd megyék falvaiból számos értékes adatot kaphattam, amelyeket először a faépítkezést tárgyaló dolgozatomban használtam fel.

3 A kérdőív főleg a ház középoszlopára irányult (megléte, helye, neve, díszítése, használata), egy kérdés pedig a nyelvjárásra vonatkozott. A Palóc-kutatáshoz készült Felderítő kérdőív egy lapja 1970-ben megismételte ezeket, de az előbbinél nagyobb területen, mintegy 500 településen gyűjtöttünk adatokat. Ez az anyag a Palócok egyik kötetében került felhasználásra, annak Népi építkezés című fejezetében.

4 Ezekhez kapcsolódott 1971-ben az Országos Kérdőíves Kutatás, amely már az egész országra terjedt ki. Célunk vele az volt, hogy megtudjuk: hol, milyen tájakon volt használatos a ház középoszlopa és ahol megtaláltuk, kapcsolódnak-e hozzá azok a kultikus képzetek, amelyeket a palócoknál már megismertünk. A gyűjtés megszervezésében segítségemre volt DIÓSZEGI Vilmos, akinek országos kiterjedésű, jól működő néphit-adatközlő hálózata volt, s ennek névjegyzékét rendelkezésemre bocsátotta. A mintegy 400 példányban postázott kérdőívből 296 kitöltve érkezett vissza nagyobbrészt igenlő, kisebbrészt nemleges 1. RÉSŐ ENSEL Sándor 1867. 199; PINTÉR Sándor 1980; FINDURA Imre 1884, 1890; PÁPAI Károly 1893; ISTVANFFY Gyula 1911. 2. HUNFALVY János 1876; FARKAS Pál 1911; MANGA János 1979. 3. BAKÓ Ferenc 1967. 232. Ennek a dolgozatomnak adatait és eredményeit használtam fel kiegészítésekkel a hevesi táj népi építészetéről írt könyvemben (1978a) és a Heves megye műemlékeit topográfiai rendben felsorolt kézikönyvben (1969). 4. BAKÓ Ferenc 1989b. III. 703-711.