Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Hajagos József: Heves megyei nemzetőrök részvétele a bácskai harcokban

érkezett Szegedre az első négy század. Augusztus 10-én feltehetően pihenőnapot tartottak, illetve bevárták a később indult másik két századot. Szegedre érkezve a hevesi nemzetőrök a hadszíntér közelébe értek. De mire is lehetett felhasználni ezeket a hiányosan felszerelt, kiképzetlen, fegyelmi szabályokat nehezen tűrő nemzetőröket? A júniustól zajló szerbek elleni fegyveres küzdelmekben, a nemzetőrök konkrét katonai hadműveletekre való alkalmatlansága hamar bebizonyosodott. A megerődített szerb táborok elleni ostromra érdemben nem lehetett őket felhasználni. Települések védelmére is csak rendes sorkatonasággal vegyesen lehetett nemzetőröket alkalmazni. A tábori szolgálat viszontagságait nehezen tűrték el, gyakorivá vált körükben a parancsokkal szembeni engedetlenség. A legnagyobb visszhangot július közepén a Tolna megyei nemzetőrök engedély nélküli hazatérése váltotta ki. A szaporodó negatív jelenségek hatására Br.Baldacci Manó ezredes, a Nemzetőrségi Haditanács elnöke július 22-én azt írta Mészáros Lázárnak, hogy a nemzetőrség "csak fegyverbecsülésünket kockáztatandja és ellenségeinknek jelen,...csupán készületlenségünkből eredő gyengeségünket felfedezendi."*

4 Augusztus 10-én a délvidéki magyar haderő jobbszárnyi dandárának parancsnoka, Kari Wollnhofer vezérőrnagy marasztalta el a fegyvertelen és fegyelmezetlen nemzetőrséget.

85 Hasonló jelentéseket kapott a miniszterelnök Bechtold altábornagy, főparancsnoktól is. Bechtold jelentéseinek hatására Batthyány augusztus 11-én egy - nemzetőrségi alakulatoknak kihirdetendő - rendeletet küldött Szentkirályi Mór délvidéki kormánybiztosnak, amely a jászkunok és az aradiak dicsérete után azzal folytatódott, hogy "némellyekben engedetlenség uralkodik, annyira, hogy azok a vett parancsolatok teljesítésére sem kéréssel, sem szigorral nem vehetők, ez által az operatiók folyamát gátolják, és így haszon helyett kárt okoznak. - Nem akarván bélyegezni senkit sem, neveket nem mondok, de hazafiak kérem e hon és igazságos ügyünk nevében, legyenek bizodalommal vezérök iránt, engedelmeskedjenek parancsolatainak, harcoljanak vitézül..."*

6 A nemzetőrség katonai alkalmazásának célszerűtlenségét látván többen más felhasználási területet javasoltak számukra. Július végén Török Gábor kormánybiztos azt írta Mészáros Lázárnak, hogy: "A nemzeti őröknek katonai szempontból nem nagy hasznuk van, de erkölcsileg nagy hatást tesznek", mert visszatartják a táborok mögötti szerb lakosságú helységeket a lázadástól. Hasonló tartalmú levelet írt július 24-én Szemere Bertalan is Szentkirályi Mór kormánybiztosnak: "Figyelmeztetem, hogy a fegyverrel kellőleg el nem látott nemzetőrök a gyanús helységek megfékezésére sikeresebben használhatók, mint a nyílt harcra..."*

1 Látni fogjuk, hogy a hevesi nemzetőröket is kezdetben megbízhatatlannak tartott települések fékentartására igyekeztek felhasználni, de a bácskai katonai helyzet ezt mindvégig nem tette lehetővé. Június folyamán a szerbek, kihasználva a térségben állomásozó sorkatonaság kis létszámát, erődített táborokat építettek ki a Délvidéken. Legfontosabb uralmuk alatti terület a Duna és a Tisza összefolyásánál elhelyezkedő Sajkás kerület volt, amelyet Bács vármegyétől az úgynevezett "nagy római sáncok" választottak el. A "nagy római sáncoktól" északra a szerbek a Ferenc-csatorna mentén két erődített tábort építettek ki Szenttamásnál és Turiánál. A Bechtold altábornagy vezette magyar erők július 14-én sikertelen kísérletet tettek a két tábor bevételére. A magyarok kudarca megnövelte a szerbek önbizalmát. A "nagy római sáncok" mögül kiinduló vállalkozásaikkal állandó veszélyt jelentettek Bácska falvaira és a 84 OL H91 ONőHt e.i. 1848:415. 85 OL H2 1848:2523. 86 Közlöny 1848. augusztus 12. 87 OL HI5 BM r.o. 1848-1-385., Közlöny 1848. július 27., OL H9 BM e.i. 1848: 619.