Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Hajagos József: Heves megyei nemzetőrök részvétele a bácskai harcokban
többi magyar erőktől való elvágatással fenyegették a péterváradi erődöt. A szerbek szándékainak megakadályozására egy Obecsétől - Futakig terjedő őrvonal létrehozását határozták el magyar részről. Az őrvonal legjelentősebb támaszpontjai Óbecsén, Hegyesen, Verbászon és Okéren épültek ki. Okértől délre a Péterváradra vezető utakat a Járekban, Temerinben és Futakban elhelyezkedő kisebb magyar erők fedezték. E táborok egy órányira sem voltak a "nagy római sáncoktól", s augusztus 10-től állandó szerb támadásoknak voltak kitéve. Védelmükre kevés sorkatonaság állt rendelkezésre, ezért nemzetőröket is igénybe kellett venni. Erre a szerepre a hevesi nemzetőröket jelölték ki, akikre így a kezdeti megszálló, területbiztosító tevékenység után sokkal veszélyesebb első vonalbeli katonai szolgálat hárult. A szükséges bevezető után azonban kövessük végig a hevesiek bácskai tevékenységét. Szegedről augusztus 11-én Szabadkára vonultak. Itt vették Wollnhofer vezérőrnagy azon utasítását, hogy másnap vonuljanak Hegyesre, Szeghegyre és Feketehegyre, s szálljanak ott táborba. A zászlóalj 2-2 századonként augusztus 12-én meg is szállta a három települést, amelyek már közel feküdtek a szerbek szenttamási sáncaihoz. Még augusztus 12-én az esti órákban újabb parancsot kaptak, amely arra utasította a zászlóaljat, hogy vonuljon Kiszácsra és Pirosra. Másnap reggel, mielőtt elindultak volna a kijelölt helyekre, a szerbek kitörtek Szenttamásról, és megtámadással fenyegették a hevesiek által megszállt településeket. A távolról leadott ellenséges ágyúlövések nem okoztak kárt, közelharcra pedig nem került sor, mert a verbászi és óbecsei táborból előrenyomuló magyar erők visszavonulásra kényszerítették a szerbeket. Arra, hogy miként élték át a háborúval való első találkozást a hevesi nemzetőrök, nincs adatunk. A szerbek visszavonulása után a zászlóalj megkezdte menetét Kiszácsra és Pirosra. A két település a Szenttamás-Újvidék országúttól nyugatra, a Dunával közel párhuzamosan futó "kis római sáncoktól" délre helyezkedett el, közel két órányi járásra Újvidéktől. A "kis római sáncok" Járektól délre csatlakoznak a "nagy római sáncokhoz". A hevesi zászlóalj Verbászon és Okéren átvonulva augusztus 16-án ért a két helységbe. Okéren érte utol zászlóalját a még Szolnokon lemaradt Lenkey Károly. (A Kiszácsra és Pirosra való megérkezést -augusztus 1 T-i jelentésétől eltérően - a szeptember 18-i összefoglaló jelentésében Lenkey egy nappal korábbra, augusztus 15-re tette.) 88 Pirost a zászlóalj 3., 4. és 6., míg Kiszácsot az 1., 2. és 5. század szállta meg. Az előbbi helyen Lenkey őrnagy, míg az utóbbi faluban Dombrády százados látta el a parancsnokságot. A közel 1.600 fős lakosságú Piros magyarok és szerbek által, míg a közel 2.200 fős lakosságú Kiszács németek és szerbek által vegyesen lakott falu volt. Mindkét helyen attól tartottak, hogy a lakosság felét kitevő szerbek csatlakoznak föllázadt társaikhoz. Lenkey a falvak elöljáróitól arról értesült, hogy a szerb lakosok fegyverrel is rendelkeznek, ezért elrendelte azok begyűjtését, beleértve a vasvillákat és a kaszákat is. Utasítást adott a gyanús személyek letartóztatására is. A pirosi szerbektől 49 db lándzsát, 4 ki szögezett kaszát, 1 db hosszúnyelű baltát, 2 db handzsárt, 6 db rossz puskát, 1 db puskacsövet, 2 db rossz pisztolyt, 17 db jó puskát és 6 db jó pisztolyt koboztak el, melyeket augusztus 18-án átadtak Szentkirályi kormánybiztos megbízottjának, Rudnics Sándor szolgabírónak. Kiszácson Dombrády százados augusztus 18-i jelentése szerint "a beszedett fegyverek, egy töltött pisztolyon kívül...ásókbúi, fejszékbűi, vasvillákbúi, kaszákbúi, szénahúzó vashorgokbúi, mind nyelekkel ellátva vannak." Az egy pisztoly kivételével Dombrády az összegyűjtött "fegyvereket" a faluházban őriztette, mivel azokat Szentkirályi megbízottja nem vette át. 89 Lenkey szeptember 17-i Nemzetőrségi Haditanácsnak írt összefoglaló jelentésében az előzőektől eltérően 88 OL H92 ONőHt 1848:2887., 4019. 89 Ht.L 1848/49 52/b-9/15., 16.
