Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)

Fülöp Lajos: Gyöngyös és környékének nyelvjárási sajátosságai

TÁJKÖLTÉSZET (1.) A gyöngyösi piacon A gyöngyösi piacon Nagy a banya haragja. Kukorog egy vénasszony, Kosarába azt rakja, Tele kosár eleőte, - Ütyi-veri az urát, Ugyan, ugyan mi leőte? - Azé árú paprikát. — Képe fonnyadt vadóuka, Vigyorog mint a róuka, Úgy látom az ourárú, Mérges paprikát árú! Ne vegyetek beleüle, Mc-bomlanátok teüle, Ismeri egész Tarjány A vén asszony boszorkány! (2.) Szól a kakukk a Sárhegyen Szól a kakukk a Sárhegyen Kis lyány a szőlőbe megyén, Nehéz a hátán a puttón, Mégis úgy siet az úton. A fazékból fakanállal Cseresznye fa alatt tálal. Szemközt ülve a legénynyel, Maga is együtt ebédel. Étel után a hívesen Szunnyad a legény édesen, De addig a cseresznye fán Piros kókát csinál a lyány. S a hogy álmából felébred, Odadja azt a legénynek, A legény ád érte csókot, S tovább folytatja a dogot. A Sárhegyen egy dűlőbe Legény kapál a szőlőbe, Delet int a város tornya, S már kapálva két csatorna. Szőlőbe ér az a kis lyány, Ugyan mit hozott a hátán? Levest, tepertős haluskát, S a kulacsba jó borocskát. Hej piros cseresznye kóka, Kapás legény tüzes csókja, Szól a kakukk a Sárhegyen: A kis leány férjhez megyén!