Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)

Fülöp Lajos: Gyöngyös és környékének nyelvjárási sajátosságai

(3.) Soumoson a Mátra alján Sou mosón a Máira alján Gyöngyvirágot szedett a lyány, Gyöngyösön eladja drágán Pirosítót vesz az árán. Egész nyáron sorba járja A szamoucza, eper s mánya, Szüksége van uj ruhára, Kiadja a gyümölcs ára! Soumosi lyány, czifra nagyon Városba jár ünnep-napon, Mónár kalács a kosárba: Gavallérok a nyomába! gombát is hord a Galyárul, Bőtben aszalt gombát árul, Szánja a hasznot előre Arancsipkés féketőre. Sóumosi lyány, híres, hangos, Viseleted mért olly gangos? A fékető minek néked, Hol s ki a te vőlegényed? Hej! Gyöngyösre sokszó jártál, Vőlegényt még se találtál! De - találtál hozzád valóut: Soumoson: egy csuhás magyoút! A közölt három jellegzetes költemény Spetykó Gáspár (1816-1865) Gyöngyvirágok (Pest, 1854) c. kötetéből való. Érdekes színfoltja a palóc területnek a múlt század második felében az ún. tájköltészet. Az irányzat tévesen értelmezte az irodalmi népiességet, voltaképpen Pelőfi-epigonizmus volt. Alkotóinak müveiben uralkodó törekvés a népdalok utánzása, a népszokások rögzítése, s még a tájnyelv fonetikus lejegyzésétől sem riadnak Az itteni táj költészetnek a gyöngyösi Spetykó mellett a Nógrád megyei L'isznyai Kálmán (1823-1863) az ismertebb képviselője. Kötete: Palóc dalok (Pest, 1852). Mindkét költő munkássága igen tanulságos nyelvjárási szempontból is. REGIONÁLIS KÖZNYELV A gyöngyösi tűzvészről (Mint helytörténész, legyen szíves tájékoztatni minket a gyöngyösi tűzvészről.) Gyöngyös / sok esetben leégett. Közmondás is maradt róla: „Leégett, mint Gyöngyös", „Hétszer leégett, mint Gyöngyös". Ezëk a közmondások azt bizonyítják, hogy városunkol nagyon sok esetben, évszázadokon keresztül pusztította tűz. Ebben a században / volt a két / legborzasztóbb, a 904-es és a 917-es. Feltehetjük a kérdést: Miért volt ilyen sok esetben tűz? Mi volt ennek az oka? Évszázadokon keresztül ëgy város mért nem tudott olyan intézkedéseket hozni, hogy ezëkët mëg tudja előzni? A kérdés feltevésére a válasz / nem is olyan egyszerű. Évszázadokon keresztül az építkezés / nem a legjobb anyagokból történt, elsősorban a szegényebb / népréteg, a jobbágyok építkezésére gondolok, ráadásul / nagyon zsúfoltak is voltak. A földbirtokosoknak az volt a fontos, hogy mennél több jobbágyuk lëgyën. Hogy milyen lakásban laktak, az már mellékes volt. Gyöngyösön / ötven, hatvan évvel ezelőtt is, nagyon sok esetben olyan szűk közök voltak, hogy / ëgy lovaskocsi nem fért volna el benne. Vízvezeték nem volt, sőt a talajvízkutak is / ëgy-ëgy nagy szárazság alkalmával, mint például 1904-ben, kiapadtak, és például 4-ben, tehát hatvanöt évvel ezelőtt, az ivóvizet is lajtokban hozták, Atkárról, vagy pedig / Vámosgyörkről. Tehát az egyik ok / a vízhiány, a másik ok / a rendszertelen építkezés, egyik ház a másik után épült, egymás után, számtalan esetben a padlásteret egyáltalán nem választotta el tűzfal,