Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)

Fülöp Lajos: Gyöngyös és környékének nyelvjárási sajátosságai

szamentről címmel (Pécs, 1967) Banó István szerkesztésében jelentek meg. Újabb kiadásuk (jegyzetekkel) Berze Nagy János: Nap és tükör c. gyűjteményében (Pécs, 1982). Szerk.: Banó István és Fülöp Lajos. A ballada sajátos erdélyi változatait 1. Kallós Zoltán: Balladák könyve (Magyar Helikon, 1973) 55-64. sz./I-X. (Uo. a jegyzetekben más változatok forráshelyei is megtalálhatók.) (2.) Szendre báró leánya Szépen legel Szendre báró gulyája, Gulyáslegény furulyázik utánna. A kisasszony az ablakból kiáltsa: „Gulyáslegény, terícsd lë a subádot!" „Az én subám teríteni nem való, A kisasszony nem a gulyásnak való." Bá

natosann íty sóhajtya magába: „Mért vagyok a Szendre báró léjánya." A gulya má szanaszéjjel legelész, A kisasszony a gulyással heverész. Örömébe így gondojja magába: „Én vagyok a gulyáslegény babája." „Lyányomnak së, lyányomnak së mondolak, Ha én téged a gulyásnak odadlak." „Nem bánom én, édesanyám, tagadj mëg, Fáj a szívem, a gulyásér halok mëg." Faluvéginn faragjak má aszt a fát, Amire a gulyáslegényt akasszák. Fújja ja szél gyócs ingét, gyócs gatyáját, Mért vette el a báróné lejányát. Fújja ja szél fekete göndör haját, Mért szerette Szendre báró lejányát. Esik esső, szép csendesen csepereg, A kisasszony szobájába kesereg, Bánatosann sóhajtozza magába: „Nem lehettem gulyáslegény babája." Bánatosann sóhajtozza magába: „Nem lehettem gulyáslegény babája." A magnetofon-felvétel 1989. dec. 17-én készült Gyöngyöspatán. Előadta: Györgyi Erzsébet 50 éves földműves. A felvételt készítette: Fülöp Lajos. Ujabb keletkezésű ballada. Első lejegyzése a 19. század második feléből való (Magyari költeményei, 1858). Feltehető, hogy a lejegyző egy akkor már ismert népballadát vett fel