Bujdosné Pap Györgyi - Szilasi Ágota, H. (szerk.): In Honorem Dei. Noszvaj község egykori középkori református temploma és festett kazettás famennyezete - Megfejtett múlt 2. (Eger, 2016)
telepszik.126 A szarvasnak, e kedvelt állatmotívumnak a jelentése már az őskeresztényeknél is szimbolikus erővel bírt, mely rögzült az „Ahogy a szarvasünő a forrás vicére kívánkozik, úgy vágyakozik lelkem utánad, Uram” kezdetű 42.2. zsoltárban. Ezeket a sorokat a korai kereszténység idején összefüggésbe hozták a keresztséggel, és beleépítették a keresztelés liturgiájába. így a szarvas a keresztelendő lelkét, vagy magát a Krisztus evangéliumára szomjazó hívőt jelképezte. Más állatokkal, például madarakkal együtt ábrázolva a paradicsomi folyóhoz érkezve frissülést kehit embert-ábrázoló tilalmában —, de ha a szarvas a bűnbeesést ábrázoló jeleneten Krisztus-szimbólumként jelenik meg, akkor valószínűleg az eredendő bűn megváltására utaló jelképrendszerrel van dolgunk.12 Az erényeket és a bűnöket ábrázoló ciklusokban a sas két ellentétes értelemben szerepel. Egyrészt, mint az igazságosság és nagylelkűség, másrészt azonban a gőg és a mértéktelenség megszemélyesítője. Az őzet megragadó sast ábrázoló noszvaji táblának tehát kétféle jelentést is tulajdoníthatunk.12* Az egyik értelmezés szerint a szarvas, mint űzött vad reső, az élet vizéből kortyoló hívőt jelképezi. E tábla mindhárom fájának törzse egyben folyó is, világoskék felületét hullámvonal díszíti. Nem csupán díszíti, hanem a létezés egyik elemét, a vizet jelképezi. A víz az élet vize: az őslétezés és az egyéni élet forrása, a megtisztulás eszköze, a regenerálódás, az újjászületés eleme. Az élet vizének szoros kapcsolata van az élet fájával: sok nép mítoszában, így a bibliai Genezisben is az életfa tövében ered az élet vizének forrása. S ha a helyszín, a három fa jelenlétéből adódóan a Paradicsom, akkor a két szavas (hím és nőstény) a bűnbe eső első emberpárt is helyettesítheti a - a református az ördög által elrabolt, gőgössé vált embert jelképezi. így a csőrével az őz után kapó madár az embert elragadni készülő Gonosz megjelenítője. Am a sas elsősorban a királyi hatalom szimbóluma, a Nap fenségességének földi lényben való megjelenése, tehát nem más, mint az ég küldötte. A keresztény sas-szimbolika szervesen kapcsolódik ehhez az általános isten-király értelmezéshez, illetve Arisztotelész azon megállapításához, mely szerint a sas élete végén felszáll a Naphoz és ott új életre kél. A keresztény mitológia az ősi ragadozó-madár szimbolikát nem ismeri, így ezt az elbeszélést Krisztus mennybeme87
