Bujdosné Pap Györgyi - Szilasi Ágota, H. (szerk.): In Honorem Dei. Noszvaj község egykori középkori református temploma és festett kazettás famennyezete - Megfejtett múlt 2. (Eger, 2016)

amelyen az egyház abból a szólótőből nő ki, amelynek gyökere maga Krisztus. A középkorban gyakori ábrázolás a szőlőtőben megjelenő keresztre feszített Krisztus, hiszen akkoriban az élet fáját szőlőtőkeként fogták fel. Találhatunk olyan ábrázolást is, melyen a megfeszített Krisztus oldalsebéből szőlőfürtszerűen hullnak alá az áldozati mivoltát szimbolizáló vércseppek.118

zák kapcsolatba. így a látható, keresztre feszített Megváltó ábrázolásának kiváltójává vált a református templomokban.120 A középkori keresztény állatszimbolika egyik legnagyobb hatású forrásában, az Kr. utáni 2. századból származó, a görög, egyiptomi és indiai természetszimbolika és -bölcselet tarka, keresztény moralitással átszőtt természetrajzi-vallásos művében,121 a Physiologus-ban olvasható a történe-A mennyezet egyik legszebb és leggyakrabban említett, reprodukált tábláján, egy cédrusfa tetején álló pelikán látható, mely meghalt fiait vérével táplálja.119 E képzeletbeli madár leginkább valamilyen ragadozó madárra emlékeztet, nem pedig a valóságos vízimadárra, de a hozzá fűződő értelmezések a fénnyel és az önfeláldozással, tehát krisztusi minőséggel hozte. Eszerint a pelikán teljesen feloldódik a kicsinyei iránti önfeláldozó szeretetben. Ezek csőrükkel szüleik arcába vágnak, mire a szülők visszavágnak, de ettől a fiókák elpusztulnak. A szülők később megbánják tettüket és három napig siratják kicsinyeiket. A harmadik napon az anya odamegy hozzájuk, csőrével felhasítja oldalát, s a halott testekre kiomló vére feltámasztja őket. A középkori művészetben így a pelikán Krisztus kereszthalálának igen elterjedt szimbólumává vált, s gyakran jelent meg a Megváltó keresztje fölött. A pelikán három napos várakozása,

85