Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 14. (Eger, 1995.)

KÖLLŐ, ZS.: A Bodoki-hegység (Keleti-Kárpátok) erdőtársulásainak csigái

szerinti százalékos eloszlása (70-75%E: 25-30%BE). Ha az ubiquista fajokat vizsgáljuk a nem ubiquista fajokkal szemben, akkor is közel azonos értékeket kapunk (35-45%). A második főcsoportot 2 közel azonos gyűjtőhely képezi (8, 9), melynél közeli értékeket mutatnak az abundancia, a mortalitás (25,6, ill.27,14%), valamint az egyedszám is (46,51). Elkülönülésük bizonyítja az is, hogy viszonylag magas a bokorerdőlakó fajok számaránya (37,5-58%) az erdőlakó bajok számarányához viszonyítva, amely a lazább lombzáródás következménye. A harmadik főcsoportot 3 egymástól különböző gyűjtőhely alkotja (6, 10, 5). Elkülönülésük szélsőséges értékeikkel magyarázuható. A 6-os gyűjtőhely szárazodási folyamatára jellemző, hogy találtam egy petrofil fajt is (Pyramidula rupestris). Az 5-ös gyűjtőhelyről már volt szó korábban is, az alacsony egyedszám (9) és a magas mortalitási arány összefügg a vadbolygatással. A 10-es gyűjtőhely a magas egyedszám (104), valamint a Carychium minimum vízparti faj befolyásoló hatása miatt került ebbe a csoportba. Az említett faj egy, a gyűjtőhelyhez közel csordogáló kis erecskével hozható összefüggésbe. Az égereseknél is eléggé hasonló adatokat mutattak a különböző dendrogramok (4b ábra).A Czekanovszki-féle egyszerű átlag és egyszerű lánc csak kevéssé különbözik a teljes lánctól. Összesen 4 clusterfőcsoportot különböztethetünk meg, de áttekinthető képet kapunk akkor is, ha a 2. és 3. főcsoportot 1 csoportnak tekintjük, ez ugyanis szemben a másik 2 csoporttal sokkal homogénebbnek tűnik. Jól elkülönül 2 társulás (11,16). E két gyűjtőhely elkülönülését a Carychium trideniatum (VP) magas egyedszámával magyarázhatjuk (60% körüli a többi faj számához viszonyítva). 4. ábra a) Bükkös Czekanovski egyszerű átlag; b) Égeres Czekanovski egyszerű átlag