Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 14. (Eger, 1995.)

KÖLLŐ, ZS.: A Bodoki-hegység (Keleti-Kárpátok) erdőtársulásainak csigái

Ez a faj nagyon nedvességigényes, pusztulásuk szárazodási folyamatot, míg nagyobb számú jelenlétük fokozott nedvességet jelez. Ha az első főcsoport fajainak élőhelyigény szerinti eloszlását figyeljük, nem tapasztalunk túlságosan nagy különbséget a többi gyűjtőhelyhez viszonyítva. Ez természetes is, ugyanis a két társulás egybeolvadását több helyen is megfigyelhettem, a kis hegyi patakok nem teszik lehetővé szélesebb égeres zóna, netán nagyobb égeres ligetek kialakulását, ezáltal sokszor az égeresek és bükkösök közötti határ elmosódik. A 2. főcsoporthoz 2 clustermagot tudunk sorolni, mely magok 4 (12, 17, 19, 18), illetve 3 tagból állnak (15, 20, 21). Elkülönül az itató és legeitetőhelyhez közeli Alnetum gl.-incanae, valamint a kevéssé háborított égeres társulás. A 3. főcsoportban, itt is akárcsak a bükkösök esetében szélsőséges adatokat tartalmazó gyűjtőhelyek kerültek. A 2 gyűjtőhelyről (13, 14), már írtam e dolgozatban, ezért ismertetésüket nem tartom itt szükségesnek, csupán annyit említenék, hogy mindkét gyűjtőhely a néhány évvel ezelőtt szabályozott Olt folyó partján volt, közel az emberi településekhez, mintegy magyarázatuk a bokorerdőlakó fajok magas számának (50, ill. 40%). A tölgyesek dendrogramját a kevés adat miatt nem készítettem el, a tölgyeseket csupán a bükkös-égeres-tölgyes közös főkomponens analízisnél tárgyalom. A két, illetve három társulás dendrogramjainak értékelése után a bükkös-égeres közös dendrogramon szereplő adatokat értékelem a Czekanovszki-féle teljes lánc alapján (5. ábra). A hegységet alkotó két legnagyobb társulás elemzését fontosnak tartom, mert ezáltal jobban megérthető egyes fajok hiánya, esetleg jelenléte és az egyes gyűjtőhelyek állapota is könnyebben áttekinthető. 5. ábra Bükkös-égeres Czekanovski teljes lánc