Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 14. (Eger, 1995.)

KÖLLŐ, ZS.: A Bodoki-hegység (Keleti-Kárpátok) erdőtársulásainak csigái

Az egyik szigetszerű kiválás (2, 5) a két vadak által bolygatott területet jelzi. Úgyszintén külön látható az Olt partján található antropogén hatás alatt álló társulás is (13, 14). E fejezethez tartozik a már említett közös bükkös-égeres-tölgyes dendogramm és főkomponens analízis értékelése is. A dendrogramon a közös bükkös-égereshez képest tűi sok változás nem észlelhető. Ez leginkább azzal magyarázható, hogy a tölgesek nem képeznek különálló "szigeteket", hanem kis kiterjedésük folytán egyaránt hasonlóságot mutatnak ahhoz a társuláshoz, melyhez közelebb helyezkednek el. Valójában a bükkösökkel mutatnak szorosabb kapcsolatot (23, 22-es gyűjtőhelyek), de egyes alacsonyabban, esetleg patakokhoz közeli tölgyesek (25, 24) néhány nedvességigényesebb faj megjelenésével az égeresekhez is hasonlítanak. A főkomponens analízisen már jobban kidomborodik az egyes társulások jellege (7. ábra), a fajok száma és néhány domináns faj jelenléte már határozottan elkülönülést mutat az egyes társulások között. Itt 3 nagy csoportot lehet elkülöníteni, az l-es a bükkös, a Il-es az égerest, míg a ni-as csoport a tölgyeseket jelöli. Határozottan elkülönül a dolgozatomban többször is szereplő 13-as és 14-es gyűjtőhely (az Olt folyó partján), valamint a 2-es és 5-ös szintén többször is említett gyűjtőhelyek. A 10-es gyűjtőhely elkülönülése magas egyedszámával (14), valamint az itt talált fajok változatosságával magyarázható (18). Ez a hely a bükkösben volt 7. ábra. Bükkös-égeres-tölgyes közös főkomponens analízis