Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 14. (Eger, 1995.)

KÖLLŐ, ZS.: A Bodoki-hegység (Keleti-Kárpátok) erdőtársulásainak csigái

Itt 2 főcsoport ordinációját figyelhetjük meg, mely kiegészül egy 3., teljesen különálló csoporttal. Ez az 5-ös gyűjtőhely, mely magas mortalitási arányát (61,9%), és kevés egyedszámát tekintve (9), valóban különálló csoportot alkot. A többi főcsoportok jól elkülönülnek egymástól, így látható a zonális bükkösök (1, 3, 4, 7, 2, 8, 9 10) és az Alnetumok elkülönülése. Kivétel egyedül a 6-os társulást képez, mely az égeresekkel mutat szorosabb kapcsolatot. A magyarázatot az a két, csak holtan előkerült faj adja, melyek jelenléte igen magas nedvességhez kötött (Semilimax semilimax, Vitrea transsylvanica). E helyen a fiatal bükkfák nemrégiben végrehajtott telepítésről tanúskodnak, megnyitva ezáltal a zárt lombozatot és elindítva a szárazodás folyamatát (itt találtam a már említett Pyramidula rupestris petrofil fajt). Külön clustermagot alkotnak a 13-14-es gyűjtőhelyek is, ezek határozottan elkülönülve a közös főkomponens analízisen is. A dendrogramokon megfigyelt elkülönülések szintén megfigyelhetőek a főkomponens analízisen is, hasonlóságot mutatva (6. ábra). Két nagyobb és néhány szigetszerű elkülönülést figyelhetünk meg. A bükkösök és égeresek itt is jól elkülönülnek egymástól enyhe átfedést mutatva, mely mint már említettem, a zonális bükkös és az égeresek közötti közvetlen kapcsolattal magyarázható. 6. ábra. Bükkös-égeres közös főkomponens analízis