Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 13. (Eger, 1994.)

FŰKÖH, L.: A magyarországi középhegységi holocén Mollusca-fauna zoogeográfiai vizsgálata

A magyarországi középhegységi holocén Mollusca-fauna zoogeográfiaí vizsgálata Fűköh Levente Abstract: Zoogeographical investigation of the Hungarian Holocene Mollusc-fauna of the medium high mountain ranges The paleoecological and biostratigraphical investigation of the Hungarian Holocene Mollusc fauna of the medium high mountain ranges have been completed in the lost few years. During these investigations zoogeographical examinations were carried out in the case of certain faunae (Fűküh,L. 1983,1989;Bába,K.-Fűköh,L. 1984.), but comprihensive investigation, covering the fauna of the whole Hungarian medium high mountain ranges is lacking. The author attempts to complete this work with the help of the analysis of twenty-two chronologically and biostratigraphiacally exact faunae. Az elmúlt évtizedekben végzett vizsgálatok során 16 lelőhely malakológiai anyagának elemzésével sikerült fölvázolni azokat a folyamatokat, melyeknek eredményeként recens középhegységi Mollusca-faunánk kialakult. Ismertté váltak azok a szukcessziós folyamatok, melyek az elmúlt tízezer év során lezajlottak, megtörtént a holocén fauna biosztratigráfiai vizsgálata (Fűköh, L. 1990, 1991, 1992a, 1992b, 1993a, 1993b). Ezeket a vizsgálatokat esetenként kiegészítettük zoogeográfiaí elemzésekkel, melyek tovább árnyalták azokat a vizsgálatokat, melyek elsősorban az ökológiai elemzésekre épültek. (Fűköh, L. 1983, 1989, 1990, Bába, K.-Fűköh, L. 1984) Ezek a vizsgálatok azonban esetiek voltak, ill. nem a teljes hazai ismert és kronológiailag, biosztratigráfiailag rögzített faunákra terjedtek ki. Jelen dolgozatban e hiány pótlására megkísérlem a teljes (jelenleg ismert és feldolgozott Mollusca-fauna segítségével) a magyar középhegységi csigafauna zoogeográfiaí elemzését. Az eredmények ismertetése előtt mindenképpen meg kell említeni, hogy Európában is még meglehetősen kezdeti stádiumban vannak ezek a vizsgálatok, ezért a hazai és nemzetközi irodalmat tanulmányozva sok esetben egymást nem fedő adatokat is találunk. Ennek oka, hogy hiányzik egy általános elmélet, amit alapul véve az elemzéseket el lehetne végezni. Munkám megkezdésekor több szerző beosztását is tanulmányoztam, s annyit sikerült megállapítani, hogy ma két egymással többé kevésbé korreláló, de egymást teljesen nem fedő metodika létezik. A tanulmányozás során Jungbluth, J. H.-Kerney, M. P.-Cameron, R. A. D. Flasar, I. Kömig, G. Alexandrowicz, S. W. Frank, C. adatait, metodikáját soroltam az egyik csoportba. E szerzők elsősorban a fajok jelenlegi elterjedéséből indulnak ki, s ennek ismeretében alakították ki zoogeográfiaí csoportjaikat. Ennek megfelelően egyrészt használnak olyan kategóriákat - holarktikus, palearktikus -, melyek a nagyobb területeken általánosan elterjedt fajokat jellemzik, ill. olyanokat, melyek a lokálisabb elterjedéshez alkalmazkodnak (kárpáti, alpi-kárpáti ill. ezek égtájak szerinti tagolása) (Jungbluth, J. H.-Kerney, M. R-Cameron, R. A. D. 1983, Flasar, I. 1971, Kömig, G. 1983, Alexandrowicz, S. W. 1983, 1984, Frank, C. 1988, 1990, 1992a, 1992b). A másik csoportba tulajdonképpen egy szerző metodikáját, ill. beosztását soroltam. Bába Károly vizsgálatai során az ún. eredeztető állatföldrajzi beosztást dolgozta ki, mely a jelenlegi fajelterjedési területeken túl figyelembe vette a fajok korábbi, negyedidőszaki elterjedéseit is. Ennek a munkának az eredményeként elterjedési centrumokat írt le (Bába, K. 1982). A két csoport beosztása közötti eltéréseket és hasonlóságokat az I. táblázat ismerteti. Mivel egyrészt a beosztás kidolgozásának módszere, másrészt korábbi saját vizsgálataim