Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 12. (Eger, 1993.)

BÁBA, K.-MAJOROS, G: Adatok a meztelencsigák gombatáplálékáról

1. Ábránd (Somogy m.) borókás-nyíres, 1976. X. 19. 2. Bajánsenye (Vas m.) cserfa erdő, 1977. VÏÏ. 16. 3. Darány (Somogy m.) tölgyes, 1978. VI. 19. 4. Darány (Somogy m.) tölgyes, 1978. VII. 19. 5. Jeli Arborétum (Vas m.) bükkös, 1977. X. 26. (Vass A.-Horváth E.) 6. Kercaszomor (Vas m.) északi lejtő bükköse, 1978. Vü. 4. 7. Középrigóc (Somogy m.) nyíres-tölgyes, 1976. VÏÏI. 27. 8. Középrigóc (Somogy m.) nyíres-tölgyes, 1977. VIE. 11. 9. Középrigóc (Somogy m.) nyíres-tölgyes, 1978. X. 18. 10. Középrigóc (Somogy m.) nyíres-tölgyes, 1978 X. 18. (Uherkovich Á.) 11. Középrigóc (Somogy m.) tölgyes, 1976. X. 4. 12. Középrigóc (Somogy m.) tölgyes, 1977. VIII. 30. 13. Középrigóc (Somogy m.) tölgyes, 1978. X. 10. 14. Középrigóc (Somogy m.) tölgyes-nyáras, 1978. VI. 14. 15. Középrigóc (Somogy m.) tölgyes-nyáras, 1976. X. 18. 16. Középrigóc (Somogy m.) erdei fenyves, 1976. X. 4. 17. Középrigóc (Somogy m.) erdei fenyves, 1977. IV. 8. 18. Középrigóc (Somogy m.) erdei fenyves, 1978. X. 10. 19. Középrigóc (Somogy m.) erdei fenyves, 1978. X. 18. 20. Szakonyfalu (Vas m.) vegyes erdő, 1978. XI. 22. 21. Szőce, Nyírdomb (Vas m.) nyíres-tölgyes, 1977. VJJI. 16. 22. Szőce, Nyírdomb (Vas m.) nyíres-tölgyes, 1977. VU. 4. Eredmények A nyugat-magyarországi gyűjtések során 22 gyűjtőhelyről összesen 32 kalaposgombafajról kerültek elő meztelencsigák, amelyek az Árion, a Malacolimax, a Limax és a Deroceras genusokba tartoztak. Öt fajt lehetett közülük pontosan identifikálni, de több esetben csak a nemzetség volt behatárolható a példányok igen fejletlen, juvenilis volta miatt. Az Árion subfuscus volt a leggyakoribb faj, összesen 30 példánnyal képviselve, 19 gyűjtési alkalommal. Az Árion silvaticus 6 példányban került elő, és 7 juvenilis Árion példányt találtunk. Az Arionok többsége a Russulaceae családba tartozó gombákról került elő. A Malacolimax tenellus 10 példányban, a Limax cinereoniger 1 példányban volt megtalálható az összes gyűjtésben. Az Agriolimacidae családba tartozó Deroceras reticulatomot 2 egyed képviselte a gyűjtött anyagban, míg juvenilis Deroceras 7 db akadt. A talált csigáknak a gombákon való előfordulását a mellékelt táblázat tartalmazza. Megvitatás A táblázatban 61 nagygomba fajt szerepeltetünk, amelyen csigákat találtak. Az irodalmi adatok közül csak az általunk is megtalált csigákra vonatkozó gombákat szerepeltetjük Frömming (1964) alapján. Bár a legtöbb lelőhelyről csak egy-egy adat származik, az egyértelműnek látszik, hogy a meztelencsigák a gombák fajainak széles skáláját keresik fel. A gombán tartózkodó csiga nem mindig bizonyíték arra, hogy a csiga fogyasztja is magát a gombát, de mindenesetre valószínűsítjük, hogy a nagygombák elsősorban nemcsak alkalmi tartózkodási felületek a csiga számára, hanem szándékosan felkeresett objektumok, amelyek általában táplálékul is szolgálnak a rajtuk mászó csigáknak. Míg a mikroszkopikus gombák, penészek, zuzmók fogyasztása magától értetődő a legtöbb avarlakó