Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 12. (Eger, 1993.)

DOMOKOS, T.: A Hármas-Körös 45. és 50. töltéskilométere közötti szakaszának (Szarvas) malakoökológiai és - cönológiai viszonyai annak hullámtéri és mentett oldalán

esetében szokásos módon párhuzamos futó vonalak szemléltetik. Az 1., 2. és 3. számú gyűjtőhely B.t. 82 m-es szint alá esik. A gyűjtést alapos egyeléssel és esetenként a detritusz lekaparásával eszközöltem. A kvadrátos gyűjtést a vizsgált biotópok szemmel látható erős inhomogenitása nem tette lehetővé. Élő egyedeket az esetek többségében a vastag szövedékké száradó moszat- és Lemnaszőnyeg alól gyűjtöttem, ahová a puhatestűek a kiszáradás elől menekültek, s ahol a diapauza állapotába dermedve várták a víz visszatérését. A hullámtér felszínét a detritusz alatt jó vízzáró öntésiszap és réti agyag alkotta. A fent említett tényezők következménye az, hogy a kiszáradás igen lassan, gyakorlatilag evaporációval történik. A lassú kiszáradás a puhatestűek szempontjából különösen fontos, hiszen részben ez biztosítja azok fokozatos adaptációját. A gyűjtést 1989-ben és 1990-ben hajtottam végre. A két év során nyert 71 tételnyi, közel ezer darabból álló malakológiai anyag a Munkácsy Mihály Múzeum (Békéscsaba) gyűjteményébe került. Gyűjtőhelyek a hullámtérben: 1. Ez a gyűjtőhely az élő folyóágtól viszonylag távol, megközelítően 350 m-re eső mélyfekvésű carexes. A gyűjtőhely és a folyó közötti területet PopuletoSalicetum albae-triandrea foltok, Phragmites és Amorpha fruticosa foglalja el. A Békésszentandráson lévő duzzasztóműnek köszönhetően az eredetileg művelés alatt álló terület - közel tíz év alatt - elmocsarasodott, s nagy területeket a Carex vulpina foglalt el. A mocsarat 1990ben lecsapolták, s így lehetővé vált a gát talpáig hatoló carexes tüzetes átvizsgálása. 2. A Kis-berek, vagy Kisfok területére esik. Amint az 1. ábrán is látható a vizsgált mélyfekvésű terület az egykori kiszakadás maradványa. Vegetációjára főleg a Scirpoidae-k és a Glyceria maxima jellemző. 3. Az Aranyosi-holtág, amely csak az alsó végénél áll összeköttetésben a folyóval. A gyűjtés helyén az ártér egy fűzes sávra szűkül össze. Tehát ez a lágyszárúakkal kevésbé borított gyűjtőhely van legjobban kitéve a folyó kiöntéseinek. Ez a miliő biztosítja a reofil ill. in saldo fajok rövid, esetleg hosszabb idejű megtelepedését leginkább. Gyűjtőhelyek a mentett oldalon: 4. A Balczó-tanyánál ENY-ra tartó egykori folyóág kanyarulatában, a nádas közelében lévő fűzes. Ide csatlakozik a Kisfoki-csatorna is, amelyen keresztül a biotóp a HoltKörössel áll összeköttetésben. A gyűjtőhely növényzete igen szegényes. 5. A nagyállási- és az Aranyosi-holtág között lévő mélyfekvésű mocsaras terület kubikkal és helyenként Carex, Phragmites, Thypha populációval. Eredmények A következő táblázat mutatja be a hullámtérben és a mentett oldalon gyűjtött fajokat. A II. táblázat tájékoztatásul, ill. kiegészítésképpen töltésen gyűjtött zömmel xeroterm fajokat is közöl, a pontos gyűjtőhely és példányszám feltüntetése nélkül. A ÏÏ. táblázat adatai alapján számított Lozek-féle MSS és MSI, ill. csupán a vízifajokra vonatkozó finomabb bontású feles diagramokat a 2. ábra mutatja be.