Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 6. (Eger, 1986.)

Majoros Gábor: Csigák gyűjtése talajmintákból

1./ Talajminta tárolás, anyagelokészités Ha csak holt példányokat kivánunk gyűjteni a talajmintákból, ajánlatos a talajmintát légszárazra kiszárítani. Ezzel azt érjük el, hogy minden csigahéj /üres és állatot tartalmazó/ hasonlóan fog viselkedni a feldolgozás során. Az előzetes szárítás nem feltétlenül szükséges, ha a minta jól málló talajból áll, és a következő lépés után megszárítjuk. Ha viszont a gyűjtés után nincs időnk azonnal feldolgozni az anyagot, már csak a befülledés és penészedés megelőzése miatt is érdemes azt száraz, szellős helyen, nyitott szájú nylonzacskóban vagy vastag falu papírzacskókban tárolni < Erősen agyagos minták száritás után jobban iszapolódnak, mert a száraz agyag előbb mállik darabokra mint ahogy megduzzadna, Kenőcsös, lápi üledék előzetes száritása is ugyanazon okokból indokolt. Homok- és lösztalajok, mészkővidékeken képződött korhadékok szárítására nemigen van szükség, S annak ellenére, hogy nagyon vizesek, a tavak, csatornák,- patakok szélén gyűjtött uszadékok száritása sem szükséges, mert egységesen csak holt és levegőtartalmu csigahéjak találhatók bennük, ezenfelül iszapfrakciót alig tartalmaznak, tehát jól iszapolódnak. Moha- és gyepmintákat ezen szempontból agyagtartalmuk alapján Ítélünk meg, A durvább köveket és faágakat távolítsuk el a mintákból, de a nagyobb héjak kiszedésének nincsen értelme. Még a Cepaeanagyságu héjakat is benne hagyhatjuk a mintában.