Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 6. (Eger, 1986.)

Majoros Gábor: Csigák gyűjtése talajmintákból

2./ Iszapolás Ezt a lépést hazai paleontológusok gyakorlatából vettem át. Lényegében vizben történő szitálásból áll. Lakásban, laboratóriumban megvalósitható változatához finomhálóju szita szükséges, A mák tisztításához felhasznált 0,8 mm lyukböségü szita a hazai fajok feldolgozásához megfelel. Ezen egyedül a Paladilhiák mennek át. Ha ilyen kis fajokra is számitunk, o,4-o,5 mm lyukböségü szita alkalmazása indokolt. Minél kisebb lyukböségü szitát használunk, annál nagyobb legyen a háló területe, mert annál nehezebben iszapolódik a minta. 3o-4o cm átmérőjű szita jól használható. /Megfelelő minőségű sziták vásárolhatók a budapesti Garay-piac melletti szitakészitőnél,./ Az iszapolás ugy történik, hogy néhány maroknyi földet beleteszünk a szitába, és bő, de nem erős vizsugarat engedünk rá a csapból., A szita alá lavórt vagy más széles szájú edényt helyezünk, hogy a kimosódott üledék gyorsan ülepedő része abba, és ne a lefolyóba gyűljön össze, mert különben azt eltömiti., Kezünkkel lassan kevergessük a szitán lévő anyagot, s ha nem megy át a szitán a viz, rázogassuk a szitát. Még a törékenyebb héjaknak sem árt ez az óvatos keverés, Ha valaki oly nagy edényben tudja végezni az- iszapolást, hogy vizbe tudja meríteni a szitát, az még tökéletesebb kiiszapolódást biztosit. Ez az előnye a szabad vizekben végzett iszapolásnak is, ahol megtehetjük azt is, hogy a finom lyukú szita fölé- egy ugyanolyan átmérőjű durvahálós szitát illesztünk, ami által az iszapoló-