Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 6. (Eger, 1986.)

Majoros Gábor: Csigák gyűjtése talajmintákból

6„/ Száritás, válogatás A dekantálás után az edény alján maradt héjakat megszárítjuk és a kevés törmelék közül kiválogatjuk- Mindig szép tiszták lesznek, ami a határozást még sokszor juvenilis példányok esetében is lehetővé teszi. A fenti módon kezelt talajmintákból származó héjak nem károsodottak, A fényes fajok - Aplexa

, Acicula

, Cochlicopa - héja nem halványul el. Mintegy 15-2o perces erös forralás kell ahhoz, hogy a conchiolinon az első barnulás jelei mutatkozzanak. Ez a jelenség is csak savanyu talajról származó, vékony héjú fajoknál lép fel, Különösen mészkővídékeken, vagy folyóhordalékból gyűjtött talajmintáknál előfordulhat, hogy sok fekete, amorf növényi darabka marad a csigahéjak között a dekantálás után. Ezek vizzel teleszivódva annyira súlyosak voltak, hogy az edény alján gyűltek össze, Könnyen megszabadulhatunk legtöbbjüktől, ha a már megszáradt anyagot egy pohár viz felszínére hintjük. A vízfelszínre óvatosan hintett szemcsék közül a fekete rögöcskék újra vizet vesznek fel és hamarosan a pohár aljára kezdenek süllyedni, A csigahéjakba nem jut bele viz, ezért ezek úszva maradnak, Körülbelül fél nap elteltével a viz felszínén szinte csak csigahéjak, a pohár alján szinte csak növényi részek lesznek. E forditott szeparálási eljárás után a héjak tömegét kiönthetjük, vagy lekanalazhatjuk a pohárból és megszárítjuk. A fenti kiegészitő eljárást csak igen nagyszámú héj esetén érdemes elvégeznie