Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 6. (Eger, 1986.)

Majoros Gábor: Csigák gyűjtése talajmintákból

rill« Ez azt eredményezi, hogy a csigahéjak átlagfaj súlya megegyezik a mészhéj fajsulyával, és igy jóval súlyosabbak lesznek, mint a levegőt ugyan szintén nem tartalmazó, de szerves anyagból álló növényi részek, Ezért a héjak az edény alján helyezkednek el, fölöttük az avartörmelék, majd vizréteg van. Ha most óvatos keveréssel az avartörmeléket lebegtetjük a vizben, le tudjuk önteni azt az edényből anélkül, hogy a héjak közül egyet is kiöntenénk. Ezt a dekantálásnak nevezett folyamatot kell ismételten elvégeznünk, hogy túlnyomórészt csak csigahéjak maradjanak az edény alján,, Ezért a kihűlt anyagot tartalmazó edényt csap alá tartjuk, és vizet folyatva bele, kissé felkeverjük a tartalmát. Pár másodpercnyi várakozás után leöntjük a szuszpenzió felső harmadát. Újra vizet engedünk az edénybe és addig ismételjük a leöntést-felkeverést, amig van könnyen lebegtethető növényi rész a mintában, Néhány leöntés után a barna, zavaros viz elöntődik, és az uj, tiszta vizben jól látszanak a lebegő képletek, Ajánlatos üvegedényt használni, hogy oldalról is láthatók legyenek a héjak. Egyre erosebb és erősebb felkavarást alkalmazhatunk,, A csigahéjak pillanatok alatt leülnek, s ekkor öntsük a szuszpenziót az edényből,, Inkább többször, keveset öntsünk ki az edényből mint egyszerre többet, mert igy a héjak elöntésének veszélye kisebb,, Ne számítsunk arra

f hogy ily módon az összes "meddőtől" meg tudjuk szabadítani a héjakat, de az eredeti törmeléknek legalább háromnegyedét el lehet így önteni. Tapasztalatom szerint ritkán fórul elő csigahéj az elöntött törmelék között, de ha