Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 4. (Eger, 1984.)

Kövecses-Varga Lajos: A Bükk szárazföldi csigafaunájának vizsgálata 60 évre visszamenő gyűjtési adatsor alapján

ros területéről, illetve a Kís-Eged-hegyről van gyűjtési adat. A négyzet nagyobb része még alföld, talaja 4o %-ban öntéstalaj. E négyzetnek a DU 61, 73, 82 jelű négyzetekkel való szignifikanciája a Bükk-hegység alföldi jellegű peremterületeinek egymással való kapcsolatát mutatja. A vizsgált négyzetek faunájának szignifikáns azonossága azt mutatja, hogy a Bükk-hegység mint tájegység, állatföldrajzilag egységes. A továbbiakban azt vizsgáltam, hogy az eddigiekben egységesnek mutatkozó bükki fauna az UTM-hálózat 5x5 km-es finomitásában is egységesnek mutatkozik-e. Ennek megállapítására a vizigényes csigák megoszlásának vízhozamtól való függését vettem a chi2-próba alapjául. Eredményül azt kaptam, hogy a nagyobb vizhozamu területek is egymással és az alacsonyabb vizhozamu területek is egymással szignifikánsak, de a legnagyobb vizhozamu terület a legalacsonyabb vizhozamu területtel már nem szignifikáns. A három nedvességcsoportba tartozó fajok eloszlását tanulmányozva megállapítható, hogy szinte minden nagy nedvességigényü faj az első két csoportban fordult elő, a harmadik csoportban pedig kis forrásvizhozam mellett a közepes és kis nedvességigényű fajok voltak többségben. A forrásvizhozam tehát a környezetének nedvességellátottsága révén befolyásolja a csigafauna megoszlását a Bükk-hegységnek éppen azokon a részein, melyek a leggazdagabbak forrásokban. Az abiotikus tényezők mellett a csigák előfordulására biotikus tényezők is hatnak, mint amilyen a növényzet. Ennek váltakozását a tengerszint feletti magasság befolyá-