Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 4. (Eger, 1984.)

Kövecses-Varga Lajos: A Bükk szárazföldi csigafaunájának vizsgálata 60 évre visszamenő gyűjtési adatsor alapján

solja. A külön-külön mindhárom négyzetben magasságok szerint elvégzett chi^-próbák eredménye azonos, melynek alapján összességében a következő képet kaptam, /ld: táblázat/ 175-475 m: Uralkodó növényzete a tatárjuharos-tölgyes, illetve a cseres-tölgyes. Itt a szibériai-ázsiai faunakörbe tartozó holarktikus alcentrum elemei nagyobb fajszámban élnek, mint a magasabb területeken. 475-775 m: Gyertyános-tölgyesek, tölgyesek és bükkösök zónája. Itt a ponto-mediterrán centrum illír és illir-moesiai alcentrumának, valamint a holomediterrán centrumnak a faj száma nagyobb a többihez képest. 775-959 m: Montán bükkösök, bükkös sziklaerdök és sziklagyepek zónája. Itt még nagy a ponto-mediterrán centrum faj száma és megemelkedik az álpi-kárpáti, boreo-alpi és boreo-montán alcentrumok faj száma is. A faunának az itt vázolt növényzeti zónák szerinti megoszlását növénycönológiai vizsgálattal kellene kiegészíteni. Megállapítható, hogy a tengerszint feletti magassággal emelkedő klimatikus párásság oda hat, hogy a magasság növekedésével a kontinentális elemek százalékaránya csökken, miközben nőnek a szubatlanti csoportok százalékarányai, de a bükkös övet elhagyva a kontinentális elemek újbóli mérsékelt emelkedése tapasztalható.