Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 4. (Eger, 1984.)

Bába Károly: Egységes biogeográfiai nézőpont megteremtési lehetősége

növényeknél és csigáknál elemeztem areaanalizissel /Varga Z. 1977./, A növények esetében Jäger 1968., Meusel 1978., WalterStraka 197o, munkáira és chorológiai adataira támaszkodtam. Megkönnyítette a növényföldrajzi elemzést, hogy a szerzők a növények recens és negyedkori dinamikájáról és az alfajok elhelyezkedéséről részletes elemzést adnak. Munkám második részében három alföldi szukcessziósor 12 növényasszociációjában vizsgáltam a növények és csigák szétterjedési típusainak százalékos megoszlását /a kontinentális és óceáni klimakarakterü szétterjedési típusokat szétválasztva/ annak eldöntésére, hogy a változások tendenciái mutatnak-e hasonlóságokat /lásd ábra/ mindkét élőlénycsoportnál. A növénytani adatokat az illető növénytársulás irodalomból vett növénycönológiai táblázatai alapján százalékolt

am. A szétterjedési tipusok komplementer viselkedése /lepkéknél Varga-Gyulai 1978., csigáknál Bába 1982,/ a mindenkori makroés mikroklíma szerint változik, s karakterizálja a növényzeti vagy tájegységet. Péczely 1961. nyomán ismeretes, hogy Magyarország klímájának kialakításában a párahozó óceáni és kontinentális légtömegeknek van meghatározó szerepe. Számítása szerint 6o,o9 %-ban párahozó, 39,91 %-ban kontinentális jellegű légtömegek alakítják klímánkat. Ez az arány a 65,76 % és 34,24 % talán nem véletlenül tükröződik a csigák óceáni és kontinentális faunaköreinek országos átlagában /az ábra eleje, Bába 1981,/. Az ábrán a növényekre vonatkozó átlagok csupán az Alföld három szukcesszió sorában előforduló óceáni és kontinentális csoportok arányai.