Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 4. (Eger, 1984.)

Bába Károly: Egységes biogeográfiai nézőpont megteremtési lehetősége

Az ábra alapján megállapítható, s ez egyben a szétterjedési centrum egyeztetési eljárás kontrolljaként is tekinthető, hogy a csigáknál és növényeknél a kontinentális és óceáni csoportok százalékos aránya azo­nos tendenciájú változást mutat. S egyben az is látható, hogy a növényeknél is komple­menter módon változik a két csoport aránya. Az is megállapítható, hogy a szukcesszió során a nedvesedéssel no a kontinentalitás /pl. a homoki sorban a 2 2-25 növénytársulá­sok/, továbbá az a tendencia is megfigyel­hető, hogy a zárótársulásokban a két cso­port /'óceáni és kontinentális/ százalékos értékei közelednek egymáshoz /mineralogén, organogén szukcessziósorok és a homoki szukcessziósorban a csigáknál/. Mindhárom szukcessziósorban különbözik az egyes cso­portokat alkotó faunaelemek aránya. így a mineralogén és organogén szukcessziósorok­ban a keletpaleartikus, európai és közép­európai hegyvidéki elemek jellemzőek, a ho­mok szukcessziósorban a keletpaleartikus és ponto-kaspi fauna elemek aránya maga­sabb és jellemzőbb. A zárótársuiások felé haladva a ponto- és holomediterrán elemek százalékos aránya növekszik /mineralogén, organogén szukcessziósorok/. Az eredményeket kétségtelenül befolyá­solja, hogy 3o~5o évvel korábbi növénytani adatokkal voltam kénytelen dolgozni, ami a nagyon erős lecsapolással és erdészeti te­vékenységgel háborított homoki szukcesszió­sorban és a gyertyános tölgyesnél /12/ tű­nik szembe a növényzeti és csigákra vonat­kozó százalékos adatok szembeállításánál.

Next

/
Thumbnails
Contents