Csintalan András (szerk.): Víz-Hangok. Az egri Országos Akvarell Biennálék/Triennálék (1968-2014) nagydíjasainak kiállítása - A Dobó István Vármúzeum kiállításvezetői 3. (Eger, 2017)

OROSZ JÁNOS (1 932)

Budapesten született. 1953—1957 között tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mestere Főnyi Géza és Barcsayjenő volt. 1959-től Derkovits-ösztöndíjas. 1963- ban Munkácsy-díjas. 1979-ben érdemes művész. 1988-ban megkapta a Magyar Művészetért díjat. 1990-ben kiváló művész. Többször járt tanulmányúton Olaszországban: Római ösztöndíjas és Róma városa és a római Képzőművészeti Akadémia alapítványának ezüstérmese. 1992-ben az újjáalakult Szinyei Merse Társaság tagja. Monumentalitás, dekorativitás, statikusság jellemző műveire, melyeken általános emberi tulajdonságokat, morális példázatokat, társadalmi konfliktusokat jelenít meg. A gyarló, a helyét kereső, a szenvedő, a bizakodó, ember foglalkoztatja; alakjai a legsúlyosabb emberi gondolatokat hordozzák. Sokalakos, zsúfolt figurális kompozícióin a klasszikus és a modern stílus keveredik. Formavilága eklektikus: művei egyfelől a trecento festészet, másfelől a szürrealizmus, expresszionizmus, szimbolizmus ötvözetei. Festményein az élénk kék, zöld lila és rózsaszín keveredik. Gyakran készít tematikus sorozatokat: Megégett emberek; Elveszett paradicsom; Nap, homok, tenger; Új középkor; Mai mesék. A 70-es években szobrászattal is foglalkozott. A villányi szoborparkban látható szobraira — festészetével ellentétben — az absztrakció határán mozgó, egyszerűségre törekvő monumentalitás jellemző.

Az Egri Akvarell Biennálén kiállított: 1974, 1976, 1978, 1980, 1982,1986, 1988.

A kiállításon díjat kaptak még: Dienes Gábor,

Lóránt János, Mészáros Géza, Kiss Zoltán László,

Iványi Ödön, Szabó Ágnes, Kudász Emese

Vili. Országos Akvarell Biennálé 1982

A Vili. Egri Akvarell Biennálé anyagának tanulsága

szerint (akárcsak a legutóbbiakban) a résztvevő alkotók lehetnek elsődlegesen festők vagy elsődlegesen grafikusok, rajzművészek, akiknek

munkájuk adott, hosszabb-rövidebb szakaszaiban szükségük van arra, hogy a roppant nagy szakmai fegyelmet, technikai tudást, művészi előrelátást (belső látást) igénylő technikával próbára tegyék szelektáló és tömörítő készségüket. A biennálék

tanulsága szerint az akvarelit alkotó művész egyre kevésbé nyugodott meg és elégedett meg e technika korábbi hazai gyakorlatával és vállalásával,

hogy ti. az intim hangulatú természet még intimebb vetületével szolgáljon. S a mostani Biennálé közel száz alkotása voltaképpen a mai grafika és festészet

33