Csintalan András (szerk.): Víz-Hangok. Az egri Országos Akvarell Biennálék/Triennálék (1968-2014) nagydíjasainak kiállítása - A Dobó István Vármúzeum kiállításvezetői 3. (Eger, 2017)

főbb jellemzőit is magában foglaló körképpel szolgál. Ez nemcsak a művészek egyéni stílusának sokoldalú megnyilvánulásában mutatkozik meg, hanem a tartalmi, a kompozíciós problémák sokféleségében is. (...) De minden bizonnyal általánosítható, hogy az egri kezdeményezés beérett: túl van azon, hogy csupán egyfajta képzőművészeti technika rendszeres országos seregszemléjét nyújtsa és

egyre inkább képes arra, hogy az akvarell révén keresztmetszetet adjon a mai művészetünkről. Feltehető, hogy néhány további biennálé után már

azt is mérlegelni lehet, mennyiben járul hozzá az egri kezdeményezés az akvarell művészettörténeti

fontosságú technikájának, lehetőségeinek komolyan vevéséhez, és mi a hatása a többi válfajra.

Aradi Nóra (MTA), 1982

34