Schwalm Edit, Cs.: Palóc népművészet. A Dobó István Vármúzeum gyűjteményéből (Eger, 1990)
borosedények a borosmiskák, miskakancsók Tiszafüreden és Mezőcsáton is készülhettek. TEXTILEK Szőttesek Heves megyében nagy hagyományai vannak a szövésnek. Az 1950-es évekig szinte minden falu határában termeltek kendert, amit az asszonyok maguk dolgoztak fel. A töréssel, gerebenezéssel októberre elkészültek, farsangig fontak, tavaszig szőttek, majd fehérítették a vásznat. Heves megye paraszti szőtteseire az egyszerűség jellemző. Az ágyneműt különböző szélességű piros, esetleg kevés kék csíkok ritmikus váltakozása díszíti. Szedettes technikát - keskeny sávban - asztalkendőkön, abroszokon, búcsústarisznyákon alkalmaztak. A népviselet darabjai közül csak a női kötényeket díszítették szedett mintával. A legdíszesebb, nagyobb mesterségbeli tudást igénylő szőtteseket a minták szövésében nagyobb gyakorlattal rendelkező takácsmesterek készítették. A kendermunkához való eszközök - guzsalyok, mángorlók, mosósulykok - legtöbbje igen szépen faragott, díszített. Gyakran szerelmi ajándéknak készítette a legény választottjának. V ászonhímzések A paraszti lakások hímzett textiljei közül azok a legdíszesebbek, amelyeknek az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokásokban volt szerepe, az ünnepélyességet fokozták. A sátorlepedők végigkísérték az embert egész életén. Gyakran találkozunk azzal, hogy egy ilyen díszes lepedő szolgálja ki mind „a három tisztességet". Ezt terítették a menyasszonyi vetett ágyra lakodalomkor. Ha a fiatalasszonynak kisgyermeke született, a boldogasszony ágyát, sátoros ágyat kerítették körbe vele. Temetéskor a ravatalra terítették halólepedőnek. Módosabb helyeken minden alkalomra más és más díszlepedőt varrattak. A ravatalra terített halólepedők felirata a mátraaljai falvakban gyakran: Jézus Mária Szent József segíts meg!" Igen változatosak az ünnepi alkalmakra szánt kendők is. A gyerekágyas asz-szonynak hordott ételeket a kalácsoskendőbe, poszrikos kendőbe kötötték. A szépen hímzett szemeruhát a kisbaba arca elé terítették a bölcsőbe, hogy megvédjék a szemmelveréstől. A palócok jellegzetes teherhordó eszköze a hátitarisznya, négylábú tarisznya. Többféle változata ismert. Legdíszesebbek a búcsústarisznyák. Ennivalót tettek bele, ha búcsúba mentek. Ezeknek a textileknek mindegyike igen változatos hímzőtechnikával készült. Kedveltek a szálszámoláson alapuló, keresztszemes hímzések. Színezésük legtöbbször piros, vagy piros-kék. A másik igen kedvelt hímzőtechnika szintén szálszámoláson alapul, ez a szálhúzásos hímzés, a subrika. Főleg sátorlepedőknél használták több sorban. Vagdalásos kalodás hímzéseket főleg Recsken készítettek. A szabadrajzú, lapos hímzéses textilek a század elejétől váltak kedveltté. A bükkszéki fehérhímzéses lepedők jellegzetessége a vászonból kiemelkedő minta, amit alátöltéssel érnek el. A sátorlepedők szélén gyakran minden hímzőtechnika előfordul. Keresztszemes mintasor, subrika, laposhímzés váltja egymást . arányosan, szép ritmusban. Hímzett viseleti darabok A népviselet darabjai közül a női ingvállakat, fej- és vállkendőket, mellényeket, a pruszlikokat, férfi és női kötényeket, valamint a vőlegényingeket, a jegyingeket hímezték ki a legszebben. A könyékig érő szűk ujjú ingvállakat finom keresztszemes mintacsík és a hímzéssel harmonizáló horgolás díszíti. A bőujjú ingvállak ujját könyök fölött húzzák össze, s a zsinórház alatti cakkos, fodros részt hímezik legtöbbször fehér fonallal. A gyolcsból készült, fehérhímzéses, slingelt fejkendőket a Mátra és Bükk vidékén csak fiatalasszonyok viselték főkötőjük fölé kötve, első gyermekük megszületéséig. Boldogon a fodros kendőt lányok is hordhatták. A színes hímzésű, általában selyem vagy bársony fejkendők az első világháború táján jöttek divatba. A kendők mintáját íróasszonyok rajzolták elő. A női mellények hátának színes selyemhímzése a szűcshímzés hatását tükrözi. A legdíszesebb legénykötényeket a megye déli, alföldi részén varrták. Alapja fekete klott, hímzőfonala igen élénk színű selyem. A jegyingek a férfiviselet legszebb darabjai. Az ingmellet, kézelőt és a gallért hímezték ki. Leggyakrabban subrikát alkalmaztak, amit laposöltéses, leveles, virágos ág egészített ki. A jegyruhát a menyasz-szony varrta édesanyjával, gyakran azonban varróasszonnyal készíttették el. Ködmönök A ködmön, kisbunda ujjakkal ellátott, a mi kabátunknak megfelelő bőr ruhadarab, melyet rendesen télen viseltek az asszonyok a hideg ellen, de díszesebb darabjait nyáron is felvehették ünneplőnek. Készítői a szűcsök. Főleg a hátán, de néha az ujján és elején is színes selyemfonallal varrt
