Schwalm Edit, Cs.: Palóc népművészet. A Dobó István Vármúzeum gyűjteményéből (Eger, 1990)
A magyar népi kultúra több, kisebb-nagyobb népcsoport - etnikai csoport - egymástól sok vonásban eltérő műveltségéből áll. A magyar nyelvterület északi, hegyvidéki régiójának legnagyobb etnikai csoportja a palóc. Nógrád, Heves, Borsod valamint a történelmi Gömör és Hont megyék lakóit tartják palócnak. Elsősorban tájszólásuk különbözteti meg őket a környezetüktől. Emellett még népi kultúrájuk több területen - településmód, lakóházaik, szokásaik, gazdag és igen változatos népviseletük, valamint népi díszítőművészetük (hímzés, pásztorfaragás stb.) - hordoz egyéni, a környezetüktől eltérő jegyeket. Kiállításunkon a Palócföld Heves megyei tájainak népművészetét mutatjuk be. Köztudott, hogy e művészet nem öncélú. A hagyományos keretek között mindig valamilyen használati tárgyat (munkaeszköz, lakástextil, viselet stb.) díszítettek. A falusi nép mindennapjaihoz, valamint ünnepeihez szükséges tárgyak, eszközök és főleg a ruházat nagy részét évszázadokon keresztül otthon, maga állította elő, hiszen piacra alig termelt, s igen kevés készpénzzel rendelkezett. A munkaigényes és szakképzettséget igénylő tárgyak azonban - pl. kerámiaedények, szűcsmunkák, festett bútorok stb. - kisipari műhelyekben készültek, alkotóik tanult mesterek. Vásárokon, piacokon szerezték be, vagy házaló kereskedőktől vették. Gyakran árucsere révén kerültek be a háztartásokba, pl. a kerámiaedények ára annyi gabona volt, amennyi belefért. A kiállított tárgyak legnagyobb része a XIX. század végén és a XX. század elején készült. A HÁZ ÉS BÚTORAI A századfordulón a parasztházak jellegzetessége volt a ház egyik helyiségében berendezett tisztaszoba, amit csak ritkán ünnepélyes alkalommal használtak. Míg a lakásban máshol egyszerűbb bútorok voltak, ide a táj asztalosmesterei által készített, festett virágokkal díszített lócát, ágyat, a tomyosnyoszolyát, rózsásládát, tányérosfogast, saroktékát helyezték el. A palócoknál általában vörös alapon fekete márványozású, színes virágcsokrokkal vagy koszorúkkal díszített bútorokat találunk, amelyeket a nagyobb városok asztalosai készítettek. A falakat olajnyomatokkal, tükrös szentképekkel és rózsás keménycseréptányérokkal díszítették. A színes virágozású fenyőfa bútorokat megelőzően a ruhaneműt az egyszerű technikával készült ácsolt ládákban, szekrényekben tartották. Mátrai és gömöri faragók készítették, díszítésük vésett, mértani as motívumokból áll. FARAGÁS A háztartásban használt tárolóedények, konyha- és munkaeszközök egy részét maguk állították elő, vagy ügyes kezű barkácsolók, helyi specialisták készítették. A sótartók, fakanalak, kanáltartók, terménytartók, szakajtók amellett, hogy célszerű használati tárgyak, díszítettek is. A legdíszesebb faragások pásztoremberek munkái. Az egész évben tanyákon, erdei szállásokon élő pásztorok sajátos eszközanyagot hoztak létre. Ez a változatos, gazdag tárgyegyüttes alkotja a pásztorművészetet. A faragáshoz nem minden pásztor értett. Művészi hajlam, jó megfigyelés, kézügyesség és türelem kellett hozzá. Néhány ismertebb bükki és mátrai faragó pásztortársaik és a falusiak megrendelésére is készített tárgyakat: borotvatartót, fűszertartót stb. A legszebb alkotások a pásztorélet kellékei: ostornyelek, ivókanalak. A fakanálnak, csónaknak is nevezett vízmerítő edények a Palócföld legjellemzőbb faragványai. Gyümölcsfából, domború faragással készültek a csónak, félgömb és más formájú darabok. Jellemző motívumaik a pásztor környezetét szimbolizálják. A türelemüvegek különös darabjai a pásztorművészetnek. Előre megfaragott kis fadarabokból rakták össze egy szükszájú üvegben, drótokból kialakított szerszámokkal a Krisztus kínszenvedéseit ábrázoló jelenetet. KERÁMIA A falusi nép edényeinek legnagyobb részét fazekasok készítették az első világháborúig. A jó nyersanyaglelőhelyek közelében létrejött fazekasközpontok mindegyike jellegzetes díszítőstílust és edényformát alakított ki. A Heves megyében található kerámiaedények is több fazekasközpontban készültek. Gömör megye - Rimaszombat és a környező fazekasfalvak - elsősorban tűzálló főzőedényeiről volt híres, de készítettek sokféle díszített mázasedényt is: ételhordó fazekakat, ikerfazekakat, vizeskorsókat, valamint különböző állatformájú tartóedényeket. Gyöngyös-Pásztó-Eger kerámiáinak alapszíne általában fehér, a díszítmény kobaltkék, vörös és zöld. Az itt készült tálak kedvenc motívuma egy virágos ágon ülő madár. A tiszafüredi tányérok és tálak öblének mintája karélyos beosztású, peremét ujj benyomkodással díszítették, a kulacsok különleges rozettái körzővel készültek. Mezőcsát sajátos stílusát fazekasdinasztiák alakították ki. A mandula alakú pálinkás bütykösök a legszebb termékeik közé tartoznak, jellegzetes, csőrükben virágos ágat tartó madarakkal. Az emberalakú, katonát ábrázoló
