Petercsák Tivadar (szerk.): Népművészeti örökségünk Heves megye. Kiállítás a Dobó István Vármúzeumban április 2-június 20. (Eger, 2004)
módon készült, mind a faragó-specialisták által készített eszközökön megnyilvánul a díszítő kedv: a fa evőkanalak nyelének faragványaiban, a famozsarak szélén körbefutva, túrós bödön monogramjában, stb. A Heves megyében használt cserépedények több fazekasközpontból (Gömör, Tiszafüred, Mezőcsát, Mezőtúr) származnak. A gyöngyös-pásztói, más néven hevesi stíluscsoport központja Gyöngyös lehetett, ahol a 19. század végén 40 fazekas dolgozott. Kisebb központok jöttek létre Egerben, Pásztón, Gyöngyöstarjánban, Recsken, Nagyrédén, Hatvanban és Szomolyán. A manufaktúrák keménycserép- és üvegedényei a 1 8-20. századi paraszti és városi háztartásokban egyaránt megtalálhatók voltak. A fonás-szövés hagyománya az egész megyében ismert gyakorlat volt a 20. század közepéig, de legjelentősebb a Mátra és Bükk gerincétől északra fekvő területen. A kender feldolgozásánál használatos eszközökön is megjelennek az egyszerűbb díszítmények, feliratok, de a legváltozatosabb díszítőtechnikák - domború faragás, vésés, karcolás, ólombeöntés, esztergálás - a talpas guzsalyokon található. A sulykolok és mángorlók ajándékba készült darabjain rendkívül változatos formában jelennek meg a geometrikus és növényi motívumok. Pásztorművészet A megyén belül a Mátra és a Bükk vidékén alakult ki az a gazdag pásztorművészet, amelynek darabjai között a fafaragások dominálnak, s ezek zöme a 20. században készült. A meghatározó gazdasági ágazat, az állattartás fontos szereplői a pásztorok. Használati tárgyaik közül kitűnnek a mívesen megformált pásztorbotok, ostornyelek és a változatos kialakítású vízmerítő edények, a csanakok, fakanalak. Díszítményeikben sok a figurális elem: a növények, állatok és az ember sokszor konkrét jelenetben láthatók. A két világháború közötti évtizedek jellegzetes pásztorfaragója Berze Jani volt. A kutatás feltárta, hogy Heves megyében is készültek tükrös borotvatartók. A díszítés technikái közül a domborműves faragás emelkedik ki, amelynek kiegészítője egyes tárgytípusok szélén az ékrovás. A plasztikus díszítmény kiemelését szolgálta a háttér egyenletessé tétele, amit apró pontocskák beszurkálásával értek el. Ezt a technikát az 1930-as években Berze Jani a Dunántúlról hozta magával Heves megyébe. A botok jellegzetes díszítőmódja a kigörcsölés, azaz az élő fa bevagdosása. Botok, ostornyelek díszítményeként csont, szaru- és fémintarzia is előfordul, és nemcsak az alföldi részeken, ahol ezt tart-7a/. Cyöngyös-Pásztó-Eger fazekasközpont 7 Karikás ostor nyele, egyben furulya is. Atkár Pásztor ivókanál, „csanak". Mikófalva, 1939
