Petercsák Tivadar (szerk.): Népművészeti örökségünk Heves megye. Kiállítás a Dobó István Vármúzeumban április 2-június 20. (Eger, 2004)
ják domináns díszítőinódnak, hanem találkozunk vele a Mátrában és a Bükkben is. Ónöntés, ólombeöntés kisebb számban fordul elő botok díszeként, mint pl. Nógrád megyében, és nem is olyan gazdag. Vékony lemezkékből, drótból készült rézveret viszont fokosok, ostornyelek, sőt csanakok díszítéseként is szerepel. A karcolás főleg szarutárgyakon jelenik meg, bár két finom rajzú borotvatartón a karcolt vonalakat festék bedörzsölésével emelték ki. Megyénk pásztorművészete mind tárgy típusokban, mind díszítési technikákban - az északi tájakon - sok szállal kapcsolódik Nógrád és Borsod- Abaúj-Zemplén megyéhez. Az alföldi pásztorművészet hatása nem domináns. A paraszti gazdálkodás tárgyai A mindennapi termelő munka során igénybe vett eszközöknél elsődleges a használati funkció. Egy tárgy akkor tökéletes, ha a megszokott mozdulatokhoz, technikához és az emberi méretekhez igazodik. A közösségi ízlés az ilyen munkaeszközt szépnek is tartja. A tárgyak formája, alakja is nyújthat esztétikai élményt, amit a rajtuk megjelenő díszítmények csak fokoznak. Díszített szekerce. Gyöngyössotymos, 1957 Megyénk északi, erdős vidékein a fakitermelésnél és a faeszközök készítésénél nélkülözhetetlen fejszék, balták, szekercék és faragók között évszámokkal, monogramokkal és bevert mintákkal díszített példányok is találhatók. A noszvajiak a hátikosár készítéséről voltak híresek. Az odvas fatörzsekből faragott, illetve szalmából, gyékényből font méhkaptárak az egész megyében ismertek. A legeltető állattartás során használták a béklyókat és a jószág azonosítására szolgáló, változatos megjelenésű bilyogokat. A kolompok és csengők virágmotívumokkal, csillagokkal és koronás magyarcímerrel díszítettek, de rendkívül változatosak a bőrszíjak csatjai is. Az istállózó állattartásban használatos kosarak és a halászok tapogatói helyi nyersanyagokból készültek. A növénytermesztésen belül a szántás fontosságát jelzi, hogy 58 település 17-19. századi pecsétjében található ekevas és csoroszlya mint a falu jelképe. A vashámorokban készült kapák és kaszák nyelei a Mátra és a Bükk vidékéről kerültek a használókhoz. A cifra kaszanyéllel dolgozó legény társai között rangosabbnak érezhette magát. A díszes gereblyék, sárkaparók szerelmi ajándékként is szerepeltek. A takarmány metszésére használt szénavágók közül több valódi kovácsremek. A legdíszesebb jármokat a Bükk vidéki specialisták faragták. A szekerek, kocsik a helyi igényeknek megfelelő méretűek, és egy szépen festett, kovácsolt díszekkel ellátott jármű tekintélyesebbé tette gazdáját a falu népe előtt. Az egri és gyöngyösi borvidéken a szőlőmetsző kések változatos formái, a szőlőprések monumentális példányai és a kádárok bortároló edényei tűnnek ki. Ezek díszítményei a felületekhez alkalmazkodva jelennek meg, és gyakori a szőlő motívum. A fazekasok és manufaktúrák kulacsain, korsóin a Kaszakő tartók. Atány, Vámosgyörk 8
