Petercsák Tivadar (szerk.): Népművészeti örökségünk Heves megye. Kiállítás a Dobó István Vármúzeumban április 2-június 20. (Eger, 2004)
kapcsolódott. A ház legfontosabb élettere a szoba volt. A megye egész területén a 19. század második feléig a sarkos vagy diagonál is szobaberendezés volt az uralkodó. A tárgyak elhelyezése tükrözte a íunk-Kiskörei tájház szobája cionális tagoltságot. A 1 9. század második felétől a párhuzamos elrendezés vált általánossá, amelynél a funkcionális kettősség (kultikus és munkatér) megmaradt, de a bútorzat rendje megváltozott. A szimmetria párhuzamos kialakítását az tette lehetővé, hogy az 1830-as évektől a lakóházak homlokzati részén általánossá vált a két ablak építése. A falusi-, mezővárosi parasztság bútorai részben a megye területén készültek, illetve a közvetlen közelében. A falusi barkácsolók mellett a megye népi bútorai specialisták, háziiparosok és képzett kézműves iparosok munkái. A palóc falvakban mindvégig jelentősebb szerepe maradt a házilag készített bútornak és a helyi készítőknek, mint a Galgamentén Festett ácsolt láda. Mikófalva vagy a Poroszlói Tiszatájon. De több faluban is ismerjük néhány specialista, háziiparos nevét, akik bútorait szívesen használták a településen. Az egyes kistájakon működő bútorkészítő specialisták mellett a megye több településére kiterjedő hatást a nagyobb bútorkészítő központok gyakoroltak. így érkezett megyénkbe ácsolt láda Gömörből, festett bútor Rimaszombatból és Mezőkövesdről. Jelentős szerepe volt a korábban Heves megyéhez tartozó Szuhahutának (Mátraalmás), ahol elsősorban székek és ácsolt ládák készültek. Heves megye két meghatározó asztalos központja Eger és Gyöngyös volt. A háztartás eszközei A konyha berendezési tárgyai házilag vagy paraszt-specialisták által készültek. Elengedhetetlen kellékek a vizespad, a láda, polc, stelázsi, kanáltartó, sótartó, gyufatartó. Táji különbségeket elsősorban a kanáltartók anyaga mutat. A Tiszatájon leginkább szalmából font típusai ismertek, a fában gazdag vidéken hasított fapántokból és háncsból, vagy fából áttört díszű változatai készültek. A konyha eszközeinek egy része, elsősorban a nehéz munkákhoz való, durván megmunkált szerszámok egyszerű formájúak, díszítetlenek. A célszerűségen túli igényes megformálás elsősorban a szerelmi ajándékként készült háztartási eszközökre jellemző. Ilyenek a díszesen faragott csigacsináló bordák, a tésztaszaggatók vagy a csíkvágó deszkák. A vásárra szánt faeszközök egy részét is díszítéssel tették kelendővé. A vajnyomó mintákat funkciójából adódóan kellett cifrázni. Mind a háziipari 6 Kanáltartó. Gyöngyössolymos, 1910
