Petercsák Tivadar (szerk.): Népművészeti örökségünk Heves megye. Kiállítás a Dobó István Vármúzeumban április 2-június 20. (Eger, 2004)
vótábla a céhek hatalmi jelvénye volt, a céhmester ennek körbeküldésével hívta gyűlésre a tagokat. Az összejöveteleken használták az együvé tartozást jelképező céhkancsókat, serlegeket. Főként kovácsok és lakatosok készítették a műhelyek és boltok bejárata fölé függesztett cégéreket. A céhek vallásosságát fejezik ki a céhzászlók, amelyek alatt részt vettek a tagok a körmeneteken. A céhek működését szabályozó artikulusok között díszes példányok is akadtak, a céhlevelek pedig gyakran tartalmaztak városképi és vallásos témájú ábrázolásokat. Heves megye lakossága is használta a 1 8-20. századi manufaktúrák termékeit, a kézművesek pedig nyersanyagként vásárolták azok egy részét. A vashámorok kapái, kaszái nélkülözhetetlenek voltak a növénytermesztésben. Az 1832-től 1928-ig működött bélapátfalvi keménycserépgyár és a 18. század elejétől termelő mátrai, bükki üveghuták edényei nemcsak használati tárgyak, de a szoba falaira és meghatározó bútoraira helyezve lakásdíszítő funkciójuk is volt. Település, népi építkezés A falvak morfológiai típusai összefüggenek a földrajzi környezettel és a település társadalmi szerkezetével. Megtalálhatók megyénkben a szalagtel-Parádi Palóc-ház kés, halmazos, orsós és sakktábla alaprajzú települések, de legelterjedtebb a szalagtelkes típus. Az osztott települések hegyvidéki és alföldi változatai helyenként ma is megfigyelhetők. A mezővárosok közül a 18.században kialakult külvárosaival (hóstyák) Eger, zsellérközös szerkezetével pedig Gyöngyös tűnik ki. A táji adottságoknak megfelelően a falazat anyaga fa, föld vagy kő, a tető héjazata szalmából és nádból készült. Díszítő motívumok a kőházak oromzatain, az ajtókon és ablakkereteken fordulnak elő. A népi építészet viszonylag újabb elemének számítanak a tornácok, és elsősorban a kúriák a kis- és középnemesség, valamint a polgárság hatását tükrözik. A természetes kőzetbe vágott építmények megyénk északi részén az országos átlagot jóval meghaladó mértékben fordultak elő. A közelmúltig használt barlanglakások mellett a gyöngyösi és egri borvidéken a tufába vájt pincék és borházak alapvetően meghatározzák a településképet. Az egri borospincék között a mezőgazdasági munkát és vallásos jelenetet bemutató domború faragásos díszítmények is előfordulnak. Népi lakáskultúra A lakótér alapterülete a gazdálkodás építményeinek gyakran csak negyede-ötöde volt. A család életének legfontosabb eseményei azonban itt zajlottak. A születés, a halál, a családi tűzhely alapítása mellett a mindennapok szokásrendje is jórészt ehhez 5 Kovácsoltvas házoromdísz. Átány
