Petercsák Tivadar (szerk.): Népművészeti örökségünk Heves megye. Kiállítás a Dobó István Vármúzeumban április 2-június 20. (Eger, 2004)
Heves megye zászlaja, 1715 Kiállításunk a mai Heves megye falusi és mezővárosi lakosságának tárgyalkotó népművészetét mutatja be. A műtárgyak a megyei és országos közgyűjteményekből, magángyűjteményekből származnak, és több darab most kerül először a látogatók elé. A tárlat része az Oktatási Minisztérium Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programja által támogatott, 2002-2004 között végzett „Tradíció és továbbélés" című projektnek, melyet a Heves Megyei Közgyűlés is támogatott. Táj és népesség-gazdaság és társadalom Heves megye az Északi-középhegység és az Alföld határterületeit foglalja magába. Közigazgatási keretei az elmúlt évezredben többször változtak. A mai megye területe 3637 km2, lakóinak a száma 1997-ben 330 000 fő volt. A Tiszától a Mátra vidékéig terjedő megyében az ökológiai feltételekhez alkalmazkodva eltérő gazdálkodási körzetek, tevékenységi formák alakultak ki, és működtek a tradicionális társadalom és kultúra 20. század közepén bekövetkezett felbomlásáig. A megye síkvidéki területein a külterjes állattartás és a gabonatermesztés volt a jel lemző. A Mátra és a Bükk déli előterében a szőlő- és gyümölcstermesztés a meghatározó, az itt kialakult mezővárosok pedig a kézműipar és a nagytájakat összekötő Egri népviselet, 1854 kereskedelem központjai voltak. Az északi hegy- és dombvidéki területeken a famunka, az erdei állattartás és a földművelés sajátos formái biztosítottak megélhetési lehetőséget. Az alapvetően mezőgazdasági munkából élő falusi és mezővárosi lakosság körében a 18. század végi úrbérrendezés után felgyorsult a jobbágytelkek felaprózódása és a zselléresedés. Az 1848-as job-Szüreti Jelenet egri térképen, 1800 3
