Császi Irén (szerk.): Kocsira ládám, hegyibe párnám… Ácsolt- és festett ládák a Palócföldről (Eger, 2014)
A témával foglalkozó kutatók utalnak arra, hogy a festőasztalosok mintakönyvekből dolgoztak, ezért sem meglepő a motívumok több templomban való felbukkanása. Gömörben és Északkelet-Magyarország más tájain is nagy számban tanulmányozhatók az asztalosok templomi munkái és a ládák díszítése közti párhuzamok. A szélesebb körű vizsgálatot akadályozza, hogy a 18. században a paraszti lakótérben használt festett bútorokból nagyon kevés maradt fenn. A múzeumi gyűjteményekben található darabok alapján jól kirajzolódik a gömöri festett bútorok karaktere. A leggyakoribb alapszínek a 19. század első felében a sötétzöld, sötétkék és a barna voltak. A ládák színei és díszítettsége - időben és térben - koronként és tájegységenként, néprajzi csoportonként változatosságot mutat. A 17. század végén, illetve a 18. században használt ládák egyik legelterjedtebb alapszíne zöld lehetett. Ezt bizonyítják a vármegyei limitációk. Egy 1696-ból fennmaradt, Abaúj vármegyében hatályos iratban például egy „kisebb zöld láda” és egy „másfél singnyi zöld láda” is szerepel. Ezekből az évszázadokból sajnos igen kevés festett láda maradt fenn. Az egyik figyelemre méltó darab Sajógömörből, a hajdani Gömör vármegye névadó településéről származik. A láda a 18. század második felében készült, és id. Holló Pálé volt, aki a napóleoni háborúk idején halt meg. A Rimaszombaton készült bútorok ezen első korszakában jelenik meg díszítésként a márványozás. Ez az eljárás a templomi berendezéseken jellemző színes márványmintát, márványozást alkalmazta a bútorfestésben. A szakirodalomban rimaszombati II. stílusként ismert díszítmények gyakorolták a legnagyobb hatást a lakáskultúrára. Az alapszín középkék vagy feketével márványozott halványvörös volt. A márványozás, az immár fekete tussal húzott márványminta az első korszak hatását mutatja. A fekvő mezőben elhelyezett főmotívumot kétfelé ágazó virágcsokor, majd egyetlen nagy virágbokor alkotta. Területünkön ebben a stílusban készült évszámos darabokat az 1838 és 1914 közötti időszakból ismerünk. Bizonyára kerülnek még elő ezen a perióduson kívül készült darabok is, de a két évszám jól mutatja a rózsás ládák kiemelkedő korszakát, melyet az időszak elején a kereslet viszonylag gyors felfutása, a századforduló felé közeledve pedig a lassú csökkenés jellemzett, majd az első világháborút követő években teljesen megszűnt. A közel öt évtized alatt változott az asztalosközpontok súlypontja a kereskedelemben, és maga a stílus is némileg átalakult. A kezdetben Rimaszombat-Miskolc felől érkező darabok mellett egyre nagyobb arányban jelentek meg a Mezőkövesd, Eger, illetve Gyöngyös városokban készültek, s a 19- század derekától már ezek uralták a terület piacait. A kezdetben mélyvörös alapozás egyre világosabbá vált, s a virágokat is élénkebb színekben festették, különösen igaz volt ez a Mezőkövesden készült ládák esetén. Itt a virágkompozícióban is történt némi változás. A virágok száma megszaporodott, ugyanakkor méretük kisebb lett, fokozva ezzel a tarka összhatást. A díszítés a láda tetejére is kiterjedt, és az elején is egyre nagyobb felületet borított el. Ez a típus a Matyófölddel szomszédos hevesi falvak (Noszvaj) mellett jóval távolabb is felbukkant. Az egri központban mindvégig megtartották a virágkompozíció tagoltságát, melyet két oldalt nagyobb, a láda közepén kisebb csokor vagy füzér jellemzett. Fenntartották a motívumok szimmetriáját és a nagyobb virágokat is. Ez utóbbiak általában világos színeket kaptak, mint a fehér, rózsaszín vagy sárga. Az ezek között lévő táblát töltötték ki kisebb virágokkal, levelekkel, melyeknél gyakoribbak a sötétebb színek, mint a kék és a zöld mélyebb tónusai. A szélesebb elterjedést is jól példázza, hogy Heves megye déli részén Átányban, a palóc vidéken pedig a Mátraalján is használták.
