Császi Irén (szerk.): Kocsira ládám, hegyibe párnám… Ácsolt- és festett ládák a Palócföldről (Eger, 2014)

Hazánkhoz hasonlóan Európában több országban - így Franciaországban és Németországban is - nemzeti virág lett a 19. században. Valójában a török terjeszkedéssel érkeznek meg az első termesztett fajták Nyugat- és Közép-Európába a 16. században. Német kutatók szerint egy császári intéző hozta magával 1556-ban az első hagymákat Törökországból.

Magyarországon először a főúri kertekben jelent meg a 17. században, de a paraszti kertekben általánosan termesztett virággá csak a 19. században vált.

AZ ASZTALOSBÚTOR DÍSZÍTÉSE

A magyar népművészet és ezzel együtt a bútorfestők motívumkincse nagyon gazdag. Leggyakoribb a környezetükben megtalálható virágok, növények stilizált ábrázolása. Különösen kedvelt - szimbolikus jelentéstartalma miatt - a rózsa, a liliom és a tulipán.

Ez utóbbit a 19. században népi kultúránk legősibb rétegéhez tartozó virágnak vélték, mellyel ekkor valóban a népművészet minden területén találkozhattak a díszítőművészettől egészen a népdalokig. Az ősiségét az évszámos, festett templomi mennyezetek - így a fent említett szentsimoni - is erősítették.

Festett láda angyalokkal. Kápolna, I860.

Festett „rózsás láda" részlete Noszvaj, 1878. Dobó István Vármúzeum néprajzi gyűjteménye.

75.15.2.

Menyasszonyi „rózsás láda” részlete Eger, I860. Dobó István Vármúzeum néprajzi gyűjteménye.

61.243.1.