Császi Irén (szerk.): Kocsira ládám, hegyibe párnám… Ácsolt- és festett ládák a Palócföldről (Eger, 2014)
raw#» Részletek a lebontott noszvaji templom 18. századi festett famennyezetéből, mely a Dobó István Vármúzeumban, a Gótikus Püspöki Palota emeletén az „Az egri vár története” című kiállításában tekinthető meg. Az asztalosok törekedtek arra, hogy a templomok mennyezete és fából készült berendezése egységes stílusban készüljön. A festőasztalosok általában a ládákéval megegyező alapanyagot, a fenyőfát használták, melyre temperával festettek. AZ ASZTALOSBUTOR DÍSZÍTÉSÉ A festőasztalosok között a 17-18. században végbement egyfajta szakosodás. Ezt azonban nem a bútorkészítés, hanem a templomok festett famennyezetének készítése eredményezte. A nagyobb feladatot jelentő templomi asztalosmunkát általában nem egy, hanem legalább két mester végezte. Erre utal a megyaszói templom egyik táblájának felirata, és ezt bizonyítja a szentsimoni templom táblaképe is. Ez utóbbi latin nyelvű szövege a készítőkről tájékoztat: „E művet készítettük Isten dicsőségére mi Lévay István és Comaromy István asztalosok 1650-ben okt 26.-án” A felirat melletti táblákon az egyik kézben szekerce, a másikban virág jelzi, hogy a mesterek egyike a famunkát, a másik pedig a festést végezte. A templomok díszítését végző gömöri festőasztalosok tevékenysége egész Északkelet-Magyarországra kiterjedt, még azt követően is, hogy a 18. század közepétől egyre jobban megerősödött miskolci asztalosközpont meghatározóvá vált a területen. 1726-tól a városi összeírások is említik Asztalos Imre és István nevét. 1734-ben Asztalos Imre festette át a noszvaji templom mennyezetdeszkáit, 1735-ben pedig ugyancsak ő és Asztalos István készítette el a megyaszói templom festett tábláit.
