Nagy Nándor: Keresztút a szovjet munkatáborig. A hatvani „összeesküvés” története - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 20. (Hatvan, 2017)
1. Előzmények: 1945. év eseményei
1. Előzmények: 1945. év eseményei 1.1. A háború utáni újrakezdés A szovjet csapatok által megszállt területeken csak lassan bontakoztak ki az új magyar állam közigazgatási keretei. A Debrecenbe összehívott Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 21-én tartotta első, alakuló ülését 230 képviselő részvételével, akiket a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba (MNFF) tömörült politikai pártok (Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, Magyar Kommunista Párt, Nemzeti Parasztpárt, Polgári Demokrata Párt, Szociáldemokrata Párt) delegáltak. A képviselők másnap megválasztották a szövetséges hatalmak által elismert Ideiglenes Nemzeti Kormányt, amelynek képviselői 1944. december 28-án hadat üzentek Németországnak, majd 1945. január 20-án Moszkvában aláírták a magyar fegyverszüneti egyezményt. A szerződés végrehajtásának ellenőrzésére alakították meg a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot (SZEB). Bár Magyarország visszanyerte szuverenitását, az önállóság tényleges alkalmazását a SZEB tevékenysége jelentősen korlátozta A SZEB kialakított megyénként egy (kerületi) megbízotti hálózatot, amelynek feladata a fegyverszüneti szerződésben foglaltak teljesítésének ellenőrzése, illetve az adott megye gazdasági és politikai életének folyamatos monitorozása volt. A kerületi SZEB székhelye természetesen a megye központja, Eger lett, megyei megbízottá pedig Szerafin Gri- gorjevics Anyiszimov alezredest nevezték ki.1 Az új politikai pártpalettán különleges helyzetbe került a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKGP). Mivel a SZEB korlátozta az MNFF-n kívüli pártok működését, ezért az ország lakosságának a polgári életforma mellett kiálló többsége egységesen a kisgazdapárt mögött sorakozott fel. Hatvanban és Heves megye más részein szintén az FKGP vált a legjelentősebb, legnagyobb taglétszámú párttá, amely folyamatot segítette, hogy Mi- lassin Kornél főispán már az 1930-as évek óta a párt közismert vezetőjeként tevékenykedett Egerben. Az illegalitásból előlépő Magyar Kommunista Párt (MKP) legfelsőbb szintű vezetését 1945 elejére teljes mértékben a korábban a Szovjetunióban élő emigráns kommunista vezetők vették át, akik jórészt szovjet útmutatások alapján alakították ki politikai stratégiájukat. Az alsóbb szintű pártszervezeteknél, így Hatvanban is, azonban jelentős problémát okozott a párt népszerűsítése, amelynek hátterében a köz- és elismert pártvezető(k) hiánya, az MKP és a megszálló Vörös Hadsereg közötti szoros viszony, illetve a párttagság rendkívül heterogén összetétele állhatott. Míg ugyanis a többi párt a maga politikai tevékenységét bizonyosjói körülhatárolt helyi társadalmi csoportokra alapozhatta (Független Kisgazdapárt: birtokos parasztság; Szociáldemokrata Párt: cukorgyári munkásság), addig a kommunista párt szimpatizánsai igen vegyes képet mutattak. Az egykori 1919-es veteránokhoz számos olyan jó szándékú személy csatlakozott, akik a korábbi évtizedek állandó egzisztenciális nélkülözése után őszintén hittek a kommunista mozgalom által megjövendölt „új világban”. Emellett azonban feltűnt több olyan „érdeklődő”, akik különösebb ideológiai háttér nélkül, kifejezetten saját öncélú, karrierista érdekeik alapján „látták a jövőt” a pártban, hiszen már az első szovjet katonák megj elenésekor nyilvánvalóvá vált, hogy az MKP tag) ait a megszálló haderők megkülönböztetett figyelemmel kezelik. 1 FÖLDESI Margit 2009.65. 6
