Nagy Nándor: Keresztút a szovjet munkatáborig. A hatvani „összeesküvés” története - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 20. (Hatvan, 2017)
4. Befejezés: a koncepciós eljárás háttere
4. Befejezés: a koncepciós eljárás háttere A levéltári iratok, visszaemlékezések és korabeli sajtóanyagok alapján felvázolhatjuk a tragikus sorsú hatvaniak útját a helybeli őrszobától a szovjet kényszermunkatáborig. Azonban még a részletes forrásfeltárás alapján is nehézkes annak megállapítása, hogy kinek, és miért volt érdeke tönkretenni több ember életét, halálos veszedelembe sodorva őket. Kik tervezték meg és mikor a forgatókönyvet, milyen körülmények között dőlt el, hogy kik kerülnek fel a letartóztatandók listájára? Nem lehet kétséges, hogy az 1946. évi mátravidéki koncepciós eljárás az MKP vezetése és a politikai rendőrség előre megtervezett, tudatos akciója volt. Amennyiben elfogadjuk azt az álláspontot, hogy Szabó Gyula a gyöngyösi rendőrség beszervezett embereként kapcsolódott az eseményekhez, akkor feltételezhetjük, hogy a forgató- könyvet 1946. április folyamán dolgozhatták ki a megyei pártirodán, esetleg az MKP KV központjában. A rendelkezésre álló források alapján szintén valószínűsíthető, hogy a hatvani leágazás főbb alakjai, elsősorban a kisgazda Berényi Illés, Fehér Endre és Nagy József már az előzetes tervekben szerepeltek. Ugyancsak kiemelt személyként kezelhették Ocsovai Sándort, akinek a parasztpárt MKP-tól való elfordulását róhatták fel. Ehhez a körhöz tartozhatott Dósa János és Baksa László is. Neveik azonban csak elvétve tűntek fel a megyei MKP titkárság számára összeállított korábbi jelentésekben, ezért a „kiválasztási folyamat”-hoz mindenképpen szükséges volt az MKP helyi vezetőinek asszisztálása. Hatvani szinten 1946 tavaszán esély sem volt a helyi Baloldali Blokk létrehozására, hiszen az MKP-tól már korábban el- hidegült Szociáldemokrata Párt mellett a Nemzeti Parasztpárt is inkább a kisgazdák felé orientálódott. A szokatlan hatvani koalíció létrejötte nem igényelt hetekig tartó pártközi értekezleteket, hiszen a hatvani fiatalok jól ismerték egymást, és a kommunista párt 1945-46 folyamán tapasztalt agresszív politikájával való szembenállás közös nevezőt jelentett az esetleges ideológiai különbségek ellenére is. Kérdéses, hogy a május 6-án letartóztatott Pelbárt atya meghurcolása szerepelt-e az eredeti tervekben? A visszafogott személyiségű szerzetesre nem volt jellemző P. Kiss Szaléz energikus közéleti szerepvállalása, ezáltal feltételezhető, hogy Pelbárt atya 1946 májusában politikailag súlytalan tényezőt jelentett az MKP számára. Hasonlóképpen elgondolkodtató P. Jozafát rendház-főnök és P. Róbert letartóztatásának körülményei. Gyöngyösön P. Kiss Szaléz elhurcolása után nem nyúltak a többi ferenceshez, Hatvanban viszont a két elöljáró is sorra került. E ponton érdemes megvizsgálnunk a személyes indítékok lehetőségét, nem kizárva természetesen a kapcsolódó politikai vonatkozásokat. A letartóztatások után, 1946. május 12-én a ferences tartományfőnök megbízásából Hatvanba érkezett P. Oslay Oswald ferences definitor, aki bizalmas jelentésében a következőket írta: Hatvani famíliánk lefogott tagjai ellen nincs, nem lehet objektív alap. Ők szándékos torzításoknak áldozatai. Komoly, alapok nélkül vannak vizsgálati fogságban, ahová P. Jozafáttal és Róberttel még 16 civilt is bekísértek (...) 51
