Nagy Nándor: Keresztút a szovjet munkatáborig. A hatvani „összeesküvés” története - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 20. (Hatvan, 2017)
3. Szerteágazó életsorsok
3.4. Visszatérés Hatvanba Az internált hatvaniakat különböző településeken kialakított intemálótáborokba helyezték el, és bár a körülmények ezekben sem voltak ideálisak, a különböző munkatevékenységre igénybe vett foglyok élete nem forgott veszélyben. A legfelsőbb szovjet hadbíróság ítéletének jogerőssé nyilvánításáig Nagy Józsefet és Ocsovai Sándort visszavitték az Andrássy út 60-ba a Budapesti Rendőr-főkapitányság PRO székházába 100 101 A korábban alkalmazott „elv” alapján a foglyok szovjet hatóság által történt felmentését a magyar rendőri szervek nem tartották magukra nézve kötelezőnek, ezért a BFK PRO 1946. október 25-én mindkettőjüket internálta amelynek helyszínéül a Buda-dél Intemálótábort jelölték ki. Az internáló határozat indoklásában egyértelműen utalnak a népbírósági eljárás mellőzésének okára, bár a megfogalmazás természetesen elfedi a valódi indokot. Nagy József a fent leírt bizonyított tényállás alapján a demokratikus államrend és köztársaság védelméről szóló 1946. évi VII. te. 1. bekezdésébe ütköző bűntettet követett el. Tekintettel azonban arra, hogy nevezett tevékenységét a fent részletesen ismertetett március 9-i hatvani megbeszélésen - rövid idővel az idézett törvény hatálybalépése előtt - kezdte meg, és további működése, mely ugyan egészen a rendőrség májusban történt beavatkozásáig folytatódott, perrendszerííleg elégségesen nem bizonyítható, Nagy József Népbíróság elé állítása nem lehetséges!m A parasztpárti helyiségben történt állítólagos megbeszélés megadott időpontja (március 9.), illetve a hatálybalépés dátuma (március 23.) közötti eltérés hangsúlyozása csak látszólag jogkövető attitűd, hiszen a rendőrség korabeli gyakorlatában ez a pár hetes csúszás kezelése nem jelentett volna gondot. Ezáltal egy általuk védhetőnek tartott indokot kreáltak annak megmagyarázására, hogy miért nem az ötös bizottság j árt el az ügyben a törvény előírásainak megfelelően. Ocsovai Sándor esetében az internáló határozatot a Belügyminisztérium 1946. december 3-án oldotta fel, és változtatta rendőri felügyeletté, amelyet 1947. március 1-én szüntettek meg.102 103 Nagy József eljárásának befejeződéséről nincs adatunk Baksa Lászlót, Dalnoki Istvánt, Dósa Jánost és Nánási Oszkárt az 1946. június 1-én kelt határozat értelmében a komáromi Csillagerődben kialakított intemálótáborba vitték, ahol - némi késéssel ugyan -, de megvalósult a politikai rendészet régi álma; összejött a Heves megyei ösz- szeesküvés, ugyanis a hatvaniakkal egy cellába került Bányász Péter, az Egri Barázda újságírója, akit az egri rendőrség 1946 júniusi agresszív fellépése után szintén internáltak'® 1946 júniusában a hatvani csoport egy részét átszállították a székesfehérvári intemálótáborba A vidéki intemálótáborok megszüntetése után a többi internálttal együtt a Budaörsi úton lévő egykori Károly-laktanyában kialakított Buda-dél (Központi) táborban helyezték el őket. Itt összetalálkoztak azokkal a hatvani sorstársaikkal (Balogh János, Gyura László, Oroszi András), akiket az egri internálótáborból szállítottak Budapestre. Balogh, a világháború során száz sikeres bevetést végrehajtó repülőtiszt keserű humorral jegyezte meg avargyűjtés közben: „Na, ez a százegyedik bevetésem”. 100 HLM HGY. Ocsovai Sándor visszaemlékezése. Lejegyezte: Németi Gábor, 1994. június 26. 101 ÁBTL 3.1.9 V-113398/l/a. A Bpi R-Főkap. véghatározata. 1946. október 25. 102 ÁBTL 3.1.9 V-27684.45. A BM véghatározata. 1947. március 1. 103 ÁBTL 3.1.9 V-108576.62. Gyanúsított kihallg. jkv. ÁVH, Egri Osztály. 1951. augusztus 27. 48
