Nagy Nándor: Keresztút a szovjet munkatáborig. A hatvani „összeesküvés” története - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 20. (Hatvan, 2017)
3. Szerteágazó életsorsok
A budapesti internálótáborban érezhetően jobbak voltak a körülmények, mint korábban a vidéki helyszíneken. Dósa János megemlítette, hogy szülei sikertelenül próbáltak bejutni a komáromi, illetve a székesfehérvári táborokba, csomagot azonbanbeadhattak fogoly gyermekük részére. Budapesten, némileg kötetlenebb környezetben megoldhatóvá vált a személyes találkozás is. A Buda-dél Internálótábor említett hatvani „összeesküvői” 1946 decemberében kapták meg szabaduló levelüket.104 Valamennyien hazatérhettek, de a többi hatvani érintett többségével együtt 1948- ig rendőrségi felügyelet alatt maradtak. Azonban hiába szüntették meg az eljárást, nevük bekerült a potenciális veszélyt jelentő hatvani lakosokról készült összegző jelentésekbe, névsorokba. Eltérő mértékben ugyan, de az „összeesküvés”-ben való „részvétel” bélyegét életük jelentős részében magukon hordozták, így például iskola - vagy munkahelyválasztás esetén kerülhettek hátrányos helyzetbe, de legalább életben maradtak.105 Különlegesen alakult Huszár József apci segédjegyző sorsa. A hatvani rendőrkapitányság szintén június 1-én hozta meg internáló határozatát, amelyben további intézkedéstétel végett a Vidéki Főkapitányság cellájába került, ahonnan később a „Központi” Buda-Dél Internálótáborba szállították. Huszár azonban 1946. október 28-án sikeresen megszökött onnan, és az országos körözés ellenére sem sikerült kézre keríteni. 1969-ben végzett apci környezettanulmány szerint sem családtagjai, sem ismeretségi köre nem találkozott vele 1946. május 13-i letartóztatása után. Későbbi sorsa ismeretlen.106 P. Zachar Róbert rendházfőnök-helyettes feltehetően az Andrássy út 60. egyik fogdájában várta be sorstársai szovjet bírósági eljárásának befejeződését. Nagy Józsefhez és Ocsovaihoz hasonlóan 1946. október 25-én vehette kézbe a személyére vonatkozó internáló határozatot. Az indoklás szerint gyalázta a demokratikus államrendet és a köztársasági államformát, később pedig helyeselte az illegális szervezkedés Hatvanra való kiterjesztését. Emellett a szovjet hadsereggel és a Szovjetunióval szemben indokolatlanul gyűlölködő magatartást tanúsított.107 Róbert atya - Ocsovaiékkal együtt - közvetlenül a Buda-dél Internálótáborba került,108 109 ahonnan április elején szabadult, egészségileg jelentősen megromlott állapotban.11"' Visszatért az újhatvani rendházba, ahonnan később Gyöngyösre helyezték át. A ferences rend 1950-ben történt felszámolása után Dunaföldvárra menekült, ahol testvére vezette a helyi plébániát. P. Farkas Jozafátot 1946. szeptember 24-én szabadon bocsátották, elhagyhatta a Katonapolitikai Osztály fogdáját, internálására nem került sor. Rendtársától eltérően ő nem tért vissza Hatvanba. 104 HLM HGY. Dósa János visszaemlékezése. Lejegyezte: Németi Gábor, 1990. december 23. 105 Az eljárás anyagaiban nem található utalás a szintén letartóztatott Majdán Antal sorsával kapcsolatban. Későbbi szóbeli közlése szerint őt is internálták rövidebb időre. 106 ÁBTL 3.1.9 V-88448.17. A Heves Megyei R-főkap. jelentése. 1969. augusztus 12.; 36. Az ÁVO átirata a Heves megyei alispánnak. 1947. december 5. 107 ÁBTL 3.1.9 V-113398/l/a. A BFK PRO véghatározata. 1946. október 25. 108 MFL Acta Provinciáé. Tóth Mátyás nyilatkozata, 1992. augusztus 5. 109 MFL VI-19. Residentia Hatvan, História Domus II. kötet. 1947. 49
