Nagy Nándor: Keresztút a szovjet munkatáborig. A hatvani „összeesküvés” története - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 20. (Hatvan, 2017)
3. Szerteágazó életsorsok
Szalézt, valószínűleg 1946. október 27-én. A kényszermunkára ítélteket 1946 őszén szállították át az Ukrán SZSZK-ban található, a több tízezer rabnak helyet adó lembergi elosztó- és gyűjtőtáborba, ahol hosszabb-rövidebb ideig tartó várakozás után osztották el az elítélteket különböző kényszermunkatáborokba. Berényi Illést, Fehér Endrét és Lukács Pelbártot az egyik legrosszabb körülményeket biztosító, az északi Finn-Karélia SZSZK-ban található 212. számú Medvezsugorszk munkatáborba szállították. A munkatáborban uralkodó állapotokra Kölley György fehérvári áldozópap visz- szaemlékezése alapján következtethetünk: Alvóhelyünk a padló volt, ahol ugyanabban a ruhában feküdtünk, amelyben a Vilma királynő útról elvittek. Piszkosak, tépettek, szakállasok voltunk. (..JA szokásos napi kétszeri levest itt is megkaptuk (itt nem csalán -, hanem hántolatlan zableves volt, amiből szintén hiányzott minden: szinte csak lé volt), és ahhoz 20 deka szovjet kenyeret adtak, amelyet - nedves sáros lévén - nem lehetett sohasem rendesen megemészteni. Ezen tengődtünk. (...) Ott volt mellettem páter Lukács Pelbárt és ott voltak sokan a fiatalok közül is, akiket ezekben az„összeesküvési" ügyekben ítéltek el. Összebújtunk egy kupacba, úgy próbáltuk egymást melengetni Nagyon hideg volt már. Az ablakok betörve, és nem adtak se matracot, se takarót. Saját ruháinkon feküdtünk, azokkal takargattuk be egymást.“ A medvezsugorszki kényszermunkatáborban az átlagos szovjet táborkörülményekhez képest is borzalmas állapotok uralkodtak, ezért igen magas volt a halandóság. Az állandó hideg, az éhség és a megerőltető fizikai munka nyomán az elhurcolt hatvaniak egészségi állapota folyamatosan romlott. Sajnálatos módon a három, koholt vádakkal elítélt fiatalember közül senki sem tért vissza. A Berényi-család számára a szomorú hírt egy, a Karéliában felállított táborból szerencsésen szabadult fiatal orvostanhallgató édesanyja hozta: ifi. Berényi Illés 1947. október 20-án hunyt el mellhártyagyulladás és általános legyengülés következtében.96 97 98 99 Lukács Pelbárt alig fél évvel élte túl sorstársát. Pásztor Ferenc, egy határon túli magyar falu plébánosának épségben visszatért falubelije hozta a szomorú hírt, hogy Lukács Pelbárt 1948. április 18-án gégerákban elhalálozott. A gyászhírt Pásztor Ferenc 1948. május 7-én kelt levelében közölte a nyíregyházi ferences rendházban lakókkal.® Az újhatvani ferences História Domus 1948. évi bejegyzése ekképpen búcsúzott Pelbárt atyától: E hónap végén volt a vizit május 31.-június 2-ig. P. Provinciálistól tudtuk meg, hogy P. Lukács Pelbárt még ez év április 18-án meghalt Finn-Karéliában (Oroszország). P. Lukács Pelbártot több mint egy éve vitte el a rendőrség. Azóta jóformán semmit sem tudunk felőle. P. Pelbártot Hatvanból vitték el, így hát a hatvani kolostornak ő az első halottja. Harminckét éves volt összesen és 12 éve tagja a Rendnek. Sok megpróbáltatás és szenvedés után szólította magához az Úr, aki adjon neki örök nyugalmat. Pie Jesu Domine, dona eis requiem sempitemamH Fehér Endre, két sorstársához hasonlóan szintén a munkatáborban hunyt el, de halálának időpontja és körülményei tisztázatlanok. 96 HETÉNYI VARGA Károly 1999.532. 97 NÉMETI Gábor 1991a. 98 MFL Acta Provinciáé. 368/1948 99 MFL VI-19. Residentia Hatvan, História Domus II. kötet. 1948. 47
