Nagy Nándor: Keresztút a szovjet munkatáborig. A hatvani „összeesküvés” története - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 20. (Hatvan, 2017)
3. Szerteágazó életsorsok
Ebben a komplexumban Ocsovai Sándor visszaemlékezése szerint hatan voltak egy cellában, amelynek kezdetben P. Lukács Pelbárt volt a felelőse, akit egyszer egy részeg szovjet tiszt súlyosan bántalmazott. Ezután Ocsovai magára vállalta a pozíciót, őt azonban nem bántották. A cellaellenőrzések alkalmával orosz nyelven kellett jelenteni a cellaszámot és a létszámot. A cellában mindössze egy kübli állt rendelkezésükre, azon kívül a csupasz falak és a padló biztosították a kényelmet. A mátravidéki „összeesküvés” gyöngyösi és hatvani gyanúsítottainak tárgyalására 1946. szeptember 10-14-e között került sor. Ocsovai Sándor visszaemlékezése szerint mintegy harminc vádlott szerepelt az ügyben, amelyből öten voltak hatvaniak. A tárgyaláson védőügyvéd nem vett részt, csak ügyész. A tárgyalóterem hátsó soraiban ott ültek azok a szovjet politikai tisztek, akik a Vilma királynő utcában a kihallgatásokat vezették. Ocsovai elmondása szerint a tolmácsnő becsapta Pelbárt atyát, mert azt tanácsolta neki, hogy vállaljon el mindent, mert ez esetben jóval enyhébb ítéletben részesül majd. Ellenkező esetben szigorú büntetésre számíthat. P. Pelbárt sajnos megfogadta a tolmács javaslatát. Ocsovai Sándor és Nagy József az ellenkező taktikát választották, minden vádat, amelyet korábbivallomásaikban magukra vállaltak, azt most visszavonták, jelezve, hogy erőszak hatására ismerték be azokat. Utolsó lehetőségként kérdést intézhettek a tanúkhoz, vagyis gyanúsított sorstársaikhoz. Ocsovai először Berényi Illéshez fordult, akitől megkérdezte, hogy tud-e arról, hogy ő bármikor bármiféle összeesküvésben részt vett volna? Erre Berényi nemleges választ adott. Újabb kérdésére hasonlóképpen válaszolt Fehér Endre és Pelbárt atya is. A bíróság ítéletében P. Lukács Pelbártot bűnösnek találta, és 8 év munkatáborban letöltendő büntetésre ítélte - a későbbi rehabilitációs igazolás szerint - az ŐSZ.SZSZK Büntető törvény- könyve 58-2. §-a alapján, amelyet a legtöbb hasonló esetben alkalmaztak. Ugyancsak elítélték Berényi Illést és Fehér Endrét is, valószínűleg Pelbárt atyával azonos időtartamra, és ugyanazon szovjet jogszabály alapján. Nagy Józsefet és Ocsovai Sándort viszont felmentették. Az ítélet hátterében, a vallomások visszavonása mellett valószínűleg szerepet játszott, hogy a fővádlottak Berényi, Fehér és Lukács voltak a hatvaniak részéről. (Antal József szintén visz- szavonta a vallomását, később azonban mégis elítélték.) A gyöngyösiek közül P. Kiss Szalézt, Kizmann Ottót, Bodnár Lászlót és ifj. Kiss Sándort halálra ítélték, miközben több fiatal kapott Berényiékhez hasonlóan 7-10 évnyi kényszermunka-büntetést. Visszaemlékezések szerint a tárgyalás során derült ki, hogy a gyöngyösi Szabó Gyula valójában a rendőrség beépített embere volt, s „belülről”, vallomásaival, illetve társai befolyásolásával hozzájárult a rendőrség és az MKP által megtervezett forgatókönyv megvalósításához. Az utolsó szó jogán hiába kérte Bánkútitól, a gyöngyösi politikai rendőrség vezetőjétől, hogy tisztázza „segítő” szerepét a szovjet hadbíró előtt; Bánkúti azonban könyörtelen módon elengedte spionja kezét, aki szintén 10 évet kapott. A tárgyalást követően a halálra - illetve a kényszermunkára ítélteket szomszédos cellákban helyezték el, a két helyiség között egy kályhacső nyílásán lehetett kommunikálni. A besúgóként alkalmazott Szabót társai meg akarták lincselni a cellában, azonban Lukács Pelbárt útját állta az erőszaknak. Később a szovjet bíróság által elítélteket átszállították Sopronkőhidára, itt várták be az ítélet j ogerőre emelkedését. Sopronkőhidán végezték ki a gyöngyösi halálraítélteket, köztük P. Kiss 95 95 SZÁNTÓ Konrád 1992.46-47. 46
