Nagy Nándor: Keresztút a szovjet munkatáborig. A hatvani „összeesküvés” története - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 20. (Hatvan, 2017)
3. Szerteágazó életsorsok
- Félő volt, hogy Szaléz atya intellektuális és szónoki képességei révén a nyilvános tárgyalás során könnyedén megcáfolná a kitalált történet különböző pontj ait, és ezzel kellemetlen helyzetbe hozná vádlóit.82 Bár a második érv a legtragikusabb, azonban az első érvet tartom az élj árás szempont- jából fontosabbnak, hiszen a nyomozó hatóság még a fővádlott, P. Kiss Szaléz esetében is gyengének érezte az általa felépített koholmányt. Márpedig ez bizonyosan problémát okozott volna a többi gyanúsított esetében is. A koncepció sajátos struktúrája miatt egyetlen „mozaikdarab” kiesése az egész felépített összeesküvés teóriát romba döntötte volna, és ezáltal értelmetlenné vált volna mindaz, amit heteken keresztül próbáltak bebizonyítani. Szintén említsük meg, hogy a népügyész tanúként nemigen tudott volna objektív személyeket a bíróság elé idézni, hiszen a nyomozás során legtöbb esetben a gyanúsítottakat egyben tanúként is szerepeltették, amely önmagában is problematikus tényezőt jelentett. Az ad hoc módon vallomást tevő kommunista párttagokat pedig a népbíróságon nehéz lett volna pártatlan, elfogulatlan tanúként szerepeltetni. Talán 1948- ban ez már másodlagos probléma volt, de 1946-ban még ügyelni kellett a látszatra. A vonatkozó jogszabályok szerint az ötös tanács elnökét ráadásul a szociáldemokrata Ries István igazságügyi miniszter jelölte ki, és a rendelkezésre álló ítélőbírák között nagyon sokan voltak, akik a korrekt tárgyalás kritériumait helyezték volna előtérbe. Végül ismét érdemes visszautalni az esztergomi ferences tanár, P. Szólás Ambrus május 24-én történt felmentésére is, amely nemcsak a politikai rendészet, hanem az MKP vezetői számára is sokkhatást okozhatott.83 Összegezve az említett tényezőket, az eredetileg tervezett népbírósági tárgyalás június elején olyan rizikófaktort jelentett, amely során könnyen visszafelé sülhetett volna el az MKP biztosnak vélt „fegyvere”. Bizonyosra vehető, hogy a Kiss Szaléz-ügy gyöngyösi és hatvani gyanúsítottainak, vagy akár csak egy részüknek a felmentése komoly belpolitikai következményekkel is járhatott volna, amelyet az MKP vezetése nem akart megkockáztatni. Ezért május végén a büntetőeljárás további szakaszára új stratégiát dolgoztak ki. Mint oly sok egyéb ügyben, ez esetben is szovjet segítséghez folyamodtak. 3.2. A szovjet politikai rendőrség fogságában Akülönböző szintű és feladatkörrel rendelkező szovjet megszálló hatóságokkal szemben a magyar szervek jobb esetben is csak tartózkodó magatartással viseltettek, a miniszterelnöktől a községi bíróig egyaránt. A fontos pozícióban lévő szovjet főtisztek mindig is éreztették hatalmi fölényüket, és a magyar feleket alárendeltként kezelték. A szovjet szervek döntését, vagy akár véleményét senki sem merte megkérdőjelezni, legfeljebb jó indulatú megjegyzésekkel próbálták más irányba terelni, amelyeknek azonban ritkán volt foganatja. A népbírósági kudarc súlyos presztízsveszteséget jelentett volna a VFK PRO és az MKP számára egyaránt, arról pedig szó sem lehetett, hogy a legfőbb vádlottak ügyét a helyi 82 PATÓCS Róbert 1997.26. 83 Világ, 1946. május 29. 42
