Nagy Nándor: Keresztút a szovjet munkatáborig. A hatvani „összeesküvés” története - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 20. (Hatvan, 2017)
3. Szerteágazó életsorsok
rendőrségek internáló véghatározatokkal intézzék el. Mivel az ügy alapját a szovjet katonák elleni merényletek jelentették, ezért B-tervként adta magát, hogy a pert a szovjet katonai igazságszolgáltatás keretein belül folytassák le. A stratégiaváltást természetesen sem a VFK PRO, sem a Budapesti Népügyészség nem kommunikálta kifelé, hiszen a szovj et hatóságok tevékenysége tabu téma volt a sajtó számára. Másrészt a gyanúsítottak „átjátszását” szovjet kézbe valószínűleg a közvélemény sem hagyta volna szó nélkül. A váratlan lépésről Varga László, a Kapisztrán Provincia által P. Kiss Szaléz ügyében felkért ügyvéd is értesült, természetesen nem hivatalos módon. Megtudta, hogy Szaléz atyát a Markó utcai fogházba szállították át, amelyet azonban a fogház igazgatója tagadott. Az agilis ügyvéd ezután a Budapesti Népügyészség helyettes vezetőjéhez, dr. Ferencz Tiborhoz fordult láthatási kérelmével, aki cinikus módon közölte vele, hogy már átadta a vádlottat a szovjet hatóságoknak, hozzátéve a számtalan esetben idézett mondatot: „Magra azt a papot többet nem látja az életbeny Varga azonban tájékoztatta a vele szemben álló jogász-kollégáját, hogy ezáltal megszegi a hatályos büntetőtörvénykönyv ide vonatkozó passzusát, amely szerint magyar állampolgár más állam hatóságának nem adható ki, majd informális jogi szakvéleményt kérve felkereste az Igazságügyi Minisztériumot. Ott azonban közölték vele, hogy az ország megszállásának időszakában, a békeszerződés megkötéséig a szovjet hatóságoknak gyakorlatilag szabad kezük van.84 85 86 87 A szakirodalom eltérően vélekedik azon kérdésről, hogy jogsértő volt-e a szovjet katonai szervek bevonása ebbe az ügybe. Ötvös István szerint a szovjet hatóságokat nemcsak azért vették be az eljárásba, mert a magyar nyomozók képtelenek voltak egy „népbíróság-komfort” nyomozati jelentést összehozni, hanem mert a megszálló szovjet katonák elleni bűncselekmények elkövetése, azok tárgyalása, a békeszerződés aláírása előtt valóban a szovjet hatóságok jogkörébe tartozott.85 Akét említett ok természetesen szoros kapcsolatban állt egymással. A magyar rendőrség a büntető élj árások során igyekezett minél több személynél „beépíteni” a szovjet vonalat, amihez már annyi is elegendőnek bizonyult, hogy „tudtak a szovjet katonák meggyilkolásáról”, ezáltal a bizonyított terhelő adat a szovjet hatóságok rendelkezésére állt. Az újragondolt forgatókönyv átírta a kommunikációs stratégiát is. Míg május folyamán, főként a hónap első felében alig volt nap, hogy országos szinten ne foglalkoztak volna a Heves megyei szervezkedéssel, addig június során ezek a cikkek látványosan eltűntek a pártpropaganda-szócsövekké lezüllesztett sajtótermékekből. A „koalíciós válság” és a hisztérikus légkör 1946 nyarára sem csillapodott. Június 17- én Budapesten, a Teréz körúton több szovjet katona ellen merényletet követtek el. Bár a „nem hivatalos” magyarázatok szerint az ittas szovjet tisztek egy nőügy miatt lövöldöztek egymásra, a magyar tettest hamar megtalálták, aki azonban öngyilkos lett a letartóztatását megelőzően... A kommunista sajtó természetesen lecsapott a hírre, és két héttel később már egy újabb „fasiszta összeesküvés”-ként írtak az eseményekről.57 Június 24-én Szviridov altábornagy, a SZEB elnökhelyettese az elhalálozott szovjet katonák temetésén kemény hangvételű beszédet mondott, majd június 28-án hasonló 84 VARGA László 1981.226. 85 PATÓCS Róbert 1997.25. 86 ÖTVÖS István 2013.461. 87 Szabad Nép, 1946. július 4. FÖLDESI Margit 2009.281. 43
