Nagy Nándor: Keresztút a szovjet munkatáborig. A hatvani „összeesküvés” története - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 20. (Hatvan, 2017)
3. Szerteágazó életsorsok
3. Szerteágazó életsorsok 3.1. Az újragondolt forgatókönyv Több forrás is arra utal, hogy az eredeti stratégia alapján a mátravidéki „összeesküvés” főbb gyanúsítottait - igazodva a törvényi szabályozáshoz - a Budapesti Népbíróság elé kívánták állítani. Berényi Illés és Fehér Endre átirányítását előirányzó iratban Tömpe az alig két hónapja elfogadott 1946. VII. törvénycikk 1. §-ának 2. pontjában leírt bűntettre hivatkozott, amely a demokratikus államrend vagy demokratikus köztársaság megdöntésére irányuló mozgalomban való részvételt taglalta. A törvény egyúttal világosan rögzítette, hogy a hatálya alá tartozó bűncselekmények elbírálása az ítélőtáblák székhelyén működő népbíróságok keretében létrehozott öttagú külön tanács hatáskörébe tartozik, amelynek elnökét az ítélőbírák sorából az igazságügy-miniszter jelöli ki. Ries István, a Szociáldemokrata Párt által delegált igazságügy-miniszter nyilatkozataiban szintén megerősítette, hogy az ötös bizottság ítélkezik majd ezekben az ügyekben. A népbírósági tárgyalás tökéletesen illeszkedett volna az MKP kommunikációs stratégiájába, sőt, minden bizonnyal ez a júniusi bírósági szakasz már az eredeti forgató- könyvben is kötelező programpontként szerepelt. A nyilvánosság előtt zajló, részletesen tálalt tárgyalási események pedig új abb, kimeríthetetlen muníciót adhattak volna a pártcélokat szolgáló sajtónak. Június elején azonban furcsa dolog történt. A Vidéki Főkapitányság hiába adta át több gyöngyösi és hatvani gyanúsított aktáj át a népügyészségnek, ott mégsem kezdtek hozzá a protokoll szerinti eljárás lefolytatásának. A háttérben egyértelműen a valódi konspirációs agytröszt, az MKP KV és a rendőri vezetők - valószínűleg helyes - helyzetfelismerése állt: az adott körülmények között a gyenge lábakon álló összeesküvés történet, és a kényszervallatások során kicsikart jegyzőkönyvek tartalma alapj án egyáltalán nem volt biztosra vehető, hogy a népbíróság elítéli a vádlottakat. Már pedig ez, hatalmas presztízsveszteséget jelentett volna az MKP számára, ráadásként abalul elsült média hecckampány nevetségessé tette volna minden eddigi törekvésüket. A háttérben azonban fontos döntések születtek, melyről P. Király Kelemen számolt be, aki 1946 nyarán kereste fel az Igazságügy Minisztériumot, hogy P. Kiss Szaléz bírósági tárgyalásának várható menetéről érdeklődjön. Kérdésére egy segítőkész tisztviselő bizalmasan közölte vele, hogy a páter ügyében nem lesz nyilvános tárgyalás, amelynek fő okai között említette:- A gyónás során birtokába került esetleges bűncselekmények elhallgatásán kívül egyetlen ellene felhozott vádpontot sem tudtak bizonyítani. Márpedig a Magyarország által is elismert gyónási titok sérthetetlen elvének semmibevétele nemzetközi bonyodalmakat okozna.- A súlyos, erőszakos bántalmazás során keletkezett tartós külsérelmi nyomok, a fizikailag is jól látható sérülések a tárgyalásig valószínűleg már nem múlnának el a gondos kezelés ellenére sem. 41
