Nagy Nándor: Keresztút a szovjet munkatáborig. A hatvani „összeesküvés” története - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 20. (Hatvan, 2017)

2. A mátravidéki katolikus egyházközség létrejötte

ügybe kevert esztergomi ferences tanárt, P. Szólás Ambrust 1946. május 24-én a népbíróság felmentette az ugyancsak koholt vádak alól, és kezdeményezte azonnali szabadlábra helyezését. A hír minden bizonnyal futótűzként terjedt a politikai rendészet folyosóin, hiszen akár a Kiss Szaléz-ügy főpróbájaként is tekinthettek a perre. Az említett „utolsó körös” kihallgatások éppen május 24-e körül kezdődtek újra, illetve ekkor futott be váratlanul több tanú. Többségük MKP-kötődése egyértelmű tény, emellett a vallomásoknak a letartóztatás okául szolgáló bűnügyhöz semmi közük sem volt - még a látszatra sem törekedtek! -, kizárólag a gyanúsítottak kedvezőtlen helyzetbe hozása volt a cél.

Mindenesetre május végén Tömpe András több gyanúsított esetében úgy gondolta, hogy a népügyész elegendőnek tartja majd a nyomozati anyagot a vádemeléshez. A hatvani csoport tagj ai közül Berényi Illés és Fehér Endre ügyét május 31-én adta át a Budapesti Népügyészségnek.

A fajsúlyos terhelő adatok hiánya miatt a legtöbb gyanúsított ügyét azonban Tömpe kénytelen volt visszairányítani a hatvani rendőrkapitánysághoz, fenntartva jogát arra hogy alkalomadtán bárkit újra Budapestre hozathat. A Hatvanba visszaérkező foglyok, általában a VFK PRO „ajánlása” szerinti véghatározatban részesültek. A rendőrség közigazgatási eljárás keretében rendőrségi őrizet alá helyezést (internálás) vagy Hatvan város tartózkodási hellyel rendőri felügyeletet állapított meg. Az internálás során a terhelt személyt a rendőrhatóság által kijelölt intemálótáborban helyezték el, amelyből 1946 folyamán több működött az országban (Heves megyében az egri várban). Mindkét esetben közigazgatási eljárásról lévén szó, a rendőrség bizonyítási eljárás nélkül hozhatta meg határozatát (fellebbezni II. fokon a megyei rendőrkapitánysághoz, III. fokon pedig a Belügyminisztériumhoz lehetett, amellyel az érintettek többsége próbált is élni, többnyire hiába).

P. Lukács Pelbárt ügyéhez kreált, valójában sosem létezett hatvani KEDIM-csoportra hivatkozva letartóztatott hatvani fiatalokat, Cscmgovai Per Olafot, Gyepesi Józsefet, Kerek Imrét, Nánási Oszkárt és Strausz Józsefet a VFK még május 11-én visszakísértette Hatvanba rendőri biztosítás mellett. Csongovai Per Olafot, valamint más időpontban Bata Istvánt és Kerek Imrét szabadon engedték.

Gyepesi Józsefet és Nánási Oszkárt a hatvani rendőrkapitányság május 13-án meghozott internáló véghatározatával az egri intemálótáborba helyeztette el. Nánási május 24-én rendőri kísérettel hazautazhatott Hatvanba letenni az érettségi vizsgáit, azonban ezután a VFK PRO utasítására ismét Budapestre szállították, de az eljárásba végül nem vonták be újra, így június 1-én ismét internálták. A június 1-i internálások indokaként a rendőrhatóság amellett érvelt, hogy a hatvani fiatalok bár tudtak a szervezkedésről, mégsem jelentették a rendőrségen. Nánási esetében utóbbi még kiegészült az apci leágazás, vagyis Huszár József számára nyújtott támogatás megemlítésével.77

Dósa János sál szemben a Hatvani Rendőrkapitányság már 1946. május 30-án meghozta internáló végzését. Baksa Lászlót a lakóhelye szerinti illetékes Miskolci Rendőr-Főkapitányság 1946. június 1-én helyezte rendőri őrizet alá amely azonban Baksa a miskolci intemálótáborban való elhelyezését nem tartotta kívánatosnak, ezért később a VFK PRO Komáromba internálta. Szénáról Gézát május 22-én szállították vissza Hatvanban, majd 1946. június 1-én internálták.

77 ÁBTL V-28294.55. A Hatvani Rkap. véghatározata. 1946. június 1.

39