Nagy Nándor: Keresztút a szovjet munkatáborig. A hatvani „összeesküvés” története - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 20. (Hatvan, 2017)
2. A mátravidéki katolikus egyházközség létrejötte
P. Lukács Pelbárt 1946 kora tavaszán kezdett hozzá az ifjúsági csoport megszervezéséhez, amelybe középiskolás hatvani diákokat invitált. Pelbárt atya igyekezett minél inkább a fiatalok bizalmába férkőzni, hogy ezáltal a későbbiek során könnyebb legyen rábeszélni őket a fegyveres akciókra. Vezető szerepet szánt volna a nyugati hadifogságból visszatért Dalnoki Istvánnak, kinek váratlan internálása miatt azonban a szervezőmunka elakadt. Végül említést érdemel a Hatvanból kiinduló apci szál. Berényi Illés egy hatvani FKGP-gyűlés során mutatta be egymásnak a hatvani „mozgalomban” szintén részt vállaló Nánási Oszkárt Huszár József apci segédjegyzőnek, aki szintén tekintélyes fegyverarzenált halmozott fel a hatvani járás északi részében. Huszár néhány apci ismerősét ismertette meg a konspiráció célkitűzéseivel, de jelentősebb szervezőmunkára már nem maradt ideje. Több évtized távlatából felvetődik a kérdés: valóban egy teljes mértékben koholt forgatókönyvvel ismerkedhettünk meg, vagy esetleg volt valamilyen valóságalapja a kitalált történetnek? A kommunista hatalomátvételtől és az 1919 után megismétlődő proletárdiktatúrától való félelem ténylegesen része volt a korabeli közbeszédnek, így nem lepődhetünk meg azon, ha erről magánbeszélgetés keretében a helyi közéletben tényleges szerepet vállaló fiatalok szót ejtettek. Ocsovai Sándor későbbi visszaemlékezései során felidézte, hogy az említett társaságban valóban történt hasonló tartalmú beszélgetés, azonban fel sem vetődött bármiféle szervezet létrehozása, főként nem a politikai rendőrség által vázolt szövevényes módon. Egy barátok közötti beszélgetés, még ha politikai témákat érintve zajlik is, azonban nem büntető- jogi kategória Más kérdés, hogy abeszélgetés ténye hogyan kerülhetett arendőrség tudomására... 2.5.11. A nyomozati szakasz lezárása 1946. május végére a VFK PRO - az újhatvani ferences rendház három gyanúsítottj a kivételével - lezárta a Hatvanban letartóztatott, összesen 28 személy ügyét.76 A VKF PRO nyomozói valószínűleg május végéig kaptak időt arra hogy egy épkézláb, jól felépített nyomozati anyagot állítsanak össze, amely alapján az eljárás következő lépcsőfokaként a Népügyészségnek átadhatóak a gyanúsítottak további eljárás végett. A vallomások által összetákolt koncepcióba bepillanthattunk az előző oldalak során, amely során egyértelműnek tűnik, hogy a VFK PRO gyenge munkát végzett. A fő történetszálakat újabb és újabb epizódok, események beemelésével több esetben módosították, az erőszakkal kikényszerített vallomások jegyzőkönyvei többségében hiteltelen információkat tartalmaznak. 1946 Magyarországa távolról sem rendelkezett egy teljes értékű jogállam kritériumaival, azonban az ügyészség és bíróság számára valamit mégis fel kellett (volna) mutatni. Figyelemreméltó tény, hogy május 24-27. között számos gyanúsított személyt hallgattak ki újra - gyakran több napos üresjárat után -, azonban rendszerint nem saját ügyük, hanem sorstársaik eljárása keretében tanúként. Valószínűsíthető, hogy ezekben a napokban némi zavar jellemezte a politikai nyomozók háza táját, mivel a határidő közeledtével nem bővült az értékelhető nyomozati anyag mennyisége. Az időbeli egybeesés miatt úgy vélem, az ideges hangulathoz hozzájárulhatott egy váratlan esemény is: a gyöngyös-hatvani „összeesküvéshez” hasonló 76 A vonatkozó sajtóhírek a fentieken kívül megemlítették Antal Albin, Fehér Illés, Fehér János és Takács István nevét, azonban a vizsgálati anyagokban sem gyanúsítottként, sem tanúként nem szerepeltek. 38
