Nagy Nándor: Keresztút a szovjet munkatáborig. A hatvani „összeesküvés” története - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 20. (Hatvan, 2017)
2. A mátravidéki katolikus egyházközség létrejötte
2.5.10. Összegzés: a hatvani vonal koncepciója A mátravidéki „összeesküvés” hatvani leágazásával kapcsolatban kialakított koncepció több önálló sejt létezését feltételezte. Az első szál Berényi Illéshez, illetve közvetve Fehér Endréhez kötődik. Berényi még 1945-ben vette fel a kapcsolatot Antal József Lajossal, az FKGP Szervezési Osztályának titkárával, aki felhívta figyelmét a kommunista hatalomátvétel veszélyére. Utóbbi eshetőséggel szemben széleskörű szervezkedés kialakítását tartotta szükségesnek. Berényi- vel erről később, 1946 első harmadában is több esetben konzultált. Következő lépésként Berényi felvette a kapcsolatot Fehér Endrével, a Független Ifjúság hatvani titkárával, illetve a Nemzeti Parasztpárt hatvani szervezetének tagjaival, Ocsovai Sándorral, Baksa Lászlóval és Dósa Jánossal, akik az MKP-vel szemben ellenérzéseket tápláltak. A kons- piráló fiatalemberek az NPP hatvani párthelyiségében találkoztak 1946. március során, amely során egyeztették az „összeesküvéssel” kapcsolatos információkat. A megbeszélésen részt vett Nagy József, a kisgazdapárti köztársasági elnök testőrségének tagja, aki egyúttal az összeesküvés második szálát képviselte. Pozíciója révén ugyanis szoros kapcsolatot ápolt kormányzati, illetve felsőbb kisgazda körökkel, akik révén közvetlenül értesült az országos szervezkedés kezdeti lépéseiről. A márciusi „véletlen” találkozó révén azonban a két hatvani szál összefonódhatott. Nagy József katonamúltja révén a Zagyva-parti szervezet fegyverzettel való ellátását is magára vállalta, amelyeket hónapok óta gyűjtött a gyöngyösi főcsoport által a Mátrában kialakított titkos raktárakban. A megbeszélésén részt vett rövid ideig Gyura László hatvani olajkereskedő is, akitől üzemanyag-ellátás terén kértek támogatást. Antal Józseffel Berényi és Fehér tartotta a kapcsolatot, akik ellátogatottak hozzá az FKGP budapesti központjába, és tájékoztatták, hogy mintegy 15 főt számláló hatvani csoport megalakulására nyílhat lehetőség. A koncepciós forgatókönyv utolsó frissítése szerint közös döntés született abban, hogy a szervezkedés egyelőre ezen a szinten marad, így a letartóztatásig nem történt esemény.75 A harmadik szál az újhatvani ferences plébániához kapcsolódik. A sejt főszervezőjének szerepkörét azonban nem a rendház vezetőinek, hanem P Lukács Pelbárt- nak szánták, aki hatvani állomáshelye előtt 1945-ben néhány hónapot Gyöngyösön töltött, így alkalma volt megismerkednie P. Kiss Szalézzal, illetve az általa vezetett KEDIM-egyesülettel. Szaléz atya 1945 közepén avatta be rendtársát az összeesküvés részleteibe, és egyúttal megkérte, hogy közelgő áthelyezése után kezdje meg a hatvani sejt kiépítését. P. Kiss Szaléz 1946 februárjában P. Farkas Jozafát hatvani rendházfőnökön keresztül üzent Pelbártnak, hogy gyorsítsa a szervezkedés előkészületeit. A tervek szerint először a gyöngyösi KEDIM mintájára létrehozott fedőszervként, egy hatvani ifjúsági egyesületet hozott volna létre, majd a kellő „alapozás” után került volna sor a legális szervezet védőernyője alatt a földalatti fegyveres sejt kialakítására. Az előkészületekben Lukács Pelbárt és P. Jozafát rendházfőnök mellett részt vett P. Zachar Róbert rendházfőnök-helyettes is; a három hatvani ferences barát együtt tervezte a későbbi szabotázscselekményeket, mint például szovjet emlékművek felrobbantása, szovjet katonák meggyilkolása. 75 ÁBTL 3.1.9 V-113398/1.69. Gyan. kihallg. jkv. (Berényi I.). VFK PRO. 1946. május 3. 37
