Nagy Nándor: Keresztút a szovjet munkatáborig. A hatvani „összeesküvés” története - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 20. (Hatvan, 2017)
2. A mátravidéki katolikus egyházközség létrejötte
Utolsó tanúként váratlanul Horváth Miklósnak, az MKP egyik befolyásos vezetőjének nevével találkozhatunk, aki június 26-án a hatvani rendőrkapitányságon tett vallomást. Mint elmondta ő és P. Jozafát jól ismerték egymást, hiszen Horváthot és feleségét P. Jozafát adta össze 1944. november 4-én az újhatvani templomban. Horváth elmondása szerint az 1944. szeptember 8-i eljegyzési összejövetelen éppen a tilalom alatt álló angol nyelvű híreket hallgatták, amelyet azonban Jozafát atya számon kért, hiszen magyar embernek a német győzelmet kellett volna kívánni. (A házasságkötés napján ez a tény Horváthnak nem jelentett problémát, csak másfél évvel később.) Egy másik, 1945 októberében történt sérelmes eset szintén felszínre került. A polgári iskolában Horváth feljelentette egyik tanár-kollégáját, a rendház-főnök pedig a tanári kar előtt dühösen jelentette ki: ”(...) ki jelenthette volna fel más, mint Horváth Miklós, mert a kommunisták akarják a jó magyar embereket kiirtani." Annak eldöntését, hogy a fenti három vallomás mennyire tekinthető objektív és megbízható adatközlésnek, az Olvasóra bízom. Mindenesetre tény, hogy az eljárás tárgyát képező összeesküvéshez túl sok köze nem volt. A valódi cél azonban más irányba mutatott. Három esetben dokumentált „kommunistázás” tényét a politikai rendészet elégséges indokként ítélte meg ahhoz, hogy P. Jozafátot átadja a SZEB-nek. 2.5.9. Páter Zachar Róbert Az újhatvani ferences rendház helyettes vezetőjét P. Jozafáttal együtt május 9-én tartoztatták le. Valószínűleg már Hatvanban kihallgatták, azonban ennek gépelt változata - a többi lehetséges gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyvvel együtt - hiányzik P. Róbert anyagából. Először a május 10-én kelt tanúvallomási jegyzőkönyvben találkozhatunk az aláírásával, ugyanis a szöveg biztos, hogy nem tőle származik. Az irat komolytalanságát jelzi, hogy valós helyzetben tanú ritkán hozza magát ilyen súlyos helyzetbe a politikai rendőrség előtt: Egy alkalommal P. Jozafát említette, hogy Kerekharaszton megöltek két oroszt. Erre én nevetve megjegyeztem, hogy na, legalább két orosszal kevesebb. Ajegyzőkönyv ahatvani ferences szervezkedést írja le a Lukács Pelbárt-iratoknál alkalmazott panelek alapján, azzal a kiegészítéssel, hogy az iijúság megszervezése eredetileg P. Róbert feladata lett volna, de végül jobbnak látta az általa tehetségesebbnek vélt Pel- bárt atyának átadni ezt a feladatot. Ismét szóba került, hogy a rendházban felmerült a hatvani szovjet emlékmű felrobbantásának terve.73 A Hatvanban maradt Zoltán páter igyekezett tartani a kapcsolatot fogoly rendtársaival, fehérnemű és némi élelem küldésével. Június 11-én kelt leveléből kiderül, hogy a börtönviszonyok az egy hónapja fogva tartott fiatal Róbert atyát viselték meg a legjobban, aki több üzenetet küldött feljebbvalóinak, hogy tegyenek valamit kiszabadításáért, mert nem bírj a sokáig a megpróbáltatásokat.74 Június 13-14-án ismét kihallgatták két rendtársát, kényszerítve őket arra, hogy a lehető legrosszabb színben tüntessék fel P. Róbertét, akit szintén átadtak a SZEB képviselőinek. 73 ÁBTL 3.1.9 V-113398/1.265. Tanúvallomási jkv. (Zachar R.), VFK PRO. 1946. május 10. 74 MFL Acta Provinciáé Capistranae 468/1946. P. Zoltán jelentése. 1946. június 11. 36
