Nagy Nándor: Keresztút a szovjet munkatáborig. A hatvani „összeesküvés” története - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 20. (Hatvan, 2017)

2. A mátravidéki katolikus egyházközség létrejötte

A május 13-i vallomás jegyzőkönyvében szereplő szövegben azonban már a sorstársai „vallomásaihoz” hasonló, egyértelműen kényszer alatt született mondatokat találunk. Valószínűleg május 10. és 13-a közötti fizikai bántalmazás következtében a hatvani ferences házfőnök belátta, hogy nincs más kiút, mint aláírni az elé tett jegyzőkönyvet. Megjelenik a szokásos összeesküvő koncepciós láncolat az FKGP és a katolikus egyház felső vezetését is beleértve. A történetvezetés szerint Jozafát atya 1946. február 19-én Gyöngyösön találkozott először Kiss Szalézzal, aki beszámolt neki a szervezkedésről, kifejtve, hogy elsősorban Lukács Pelbárttól várná a konspiráció hatvani kitérjesztését:

Páter Kiss Szaléz elégedetlenségét fejezte ki Páter Lukács működésével szemben mint aki tehetségéhez és megbízatásához mérten aktívabb munkát végezhetne. Ekkor Páter Szaléz néhány mondatban kifejtette működését a gyöngyösi ifjúság eredményes szervezését illetőleg, amely munkájára (...) szükséges támogatást több vezető állásban lévő egyéntől, úgy mint Dr. Sulyok Dezső, Futó Dezső, általában a Kisgazdapárt jobboldal-felé forduló része, nem kevésbé Anglia-Amerika biztató ígéretei, ahonnan az ország Hercegprímása is tárgyalásai folytán segítséget vár. Páter Kiss Szaléz jelenlétemet felhasználva üzenet közvetítését kérte Páter Pelbárt részére. (...).70

P. Jozafát esetében ezután egy hónapnyi „csönd” következik. A rendelkezésre álló iratanyag alapján nem készültek új gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyvek, illetve új tanúkat sem hallgattak ki. Májust követően is fogságban tartották, majd június közepén újabb kihallgatások kezdődtek. Az iratok alapján úgy tűnik, hogy a terhelő adatok csekély volta miatt a politikai rendőrség igyekezett kiegészíteni a nyomozati anyagot, hiszen Jozafát atyát - két hatvani rendtársához hasonlóan - át akarták adni a szovjet hatóságoknak.

Június 13-án ismét kihallgatták Lukács Pelbárt ügyében, amely szintén hasonló problémákkal küzdött. A szövegben új elemként jelent meg, hogy Pelbárt atyát a hatvani rendőrség kijelentései és prédikációi miatt két esetben is felelősségre vonta.7 Természetesen erre elvileg lett volna lehetőség, de érdekes, hogy az eljárás óta eltelt másfél hónap sem volt elég ahhoz, hogy a vonatkozó iratokat bekérjék a hatvani rendőrkapitányságtól a VFK-hoz.

A „kölcsönt” viszonozva, becsatolták N. József Lukács Pelbárt ügyében tett május 26-i vallomását, amelyben a tanú megemlítette, hogy Pelbárt atya kifejezetten felettese kívánságára szakította meg N. családjával a kapcsolatot, „kommunista ismeretség” címszava alatt. A megszorult VFK PRO miatt a hatvani rendőrség június 19-én vallomásra bírta N. József kiskorú fiát, aki kénytelen volt rásegíteni az édesapja által elmondottakra. Fiatal kora ellenére egyértelműen megállapította, hogy P. Jozafát minden beszéde „jobboldali beállítottságra” utalt, illetve visszaemlékezett egy 1944. novemberi esetre, amikor P. Jozafát egy, a szovjet orientációról pozitívan nyilatkozó magyar századost „kommunista gazembernek” nevezett.72

70 ÁBTL 3.1.9 V-113398/1.151. Gyan. kihallg. jkv. (Farkas J.), VFK PRO. 1946. május 13.

71 ÁBTL 3.1.9 V-113398/1.156. Tanúvallomási jkv. (Farkas J.), VFK PRO. 1946. június 13.

72 ÁBTL 3.1.9 V-113398/1.162. Tanúvallomási jkv. (N. János), Hatvani Rkap. PRO. 1946. június 19.

35